Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)
I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.
gárság közvetlenül a királytól függött és széleskörű önkormányzati jogokat nyert. A idr. vá- A városi polgárok jogai főkép abban állottak, hogy maguk rospoi- va ] asz tották bírájukat s azt a király erősítette meg hivatalában. Á bíró mellett volt a 12 esküdt, kik a bíróval együtt polgári és bűnügyekben Ítéltek. A polgárok maguk intézkedtek belviszonyaikról, a közigazgatást, igazságszolgáltatást és büntető hatalmat tisztviselőik által maguk gyakorolták. Saját ügyeikre nézve szabályPoigár- rendeleteket alkottak s ha a polgárok közül valaki nem volt meg/0g°*> elégedve bírójának intézkedésével, ügyét nem a főispánhoz, hanem közvetlen a királyhoz, illetve az ő nevében az általa megbízott kir. tárnokmesterhez fellebbezte. A városi polgárok saját birtokaikon teljesen független hatalmat gyakoroltak s arról szabadon rendelkezhettek, sőt ha örökös nélkül halt ki valamely polgárcsalád, annak birtoka nem a kincstárra, hanem a városra szállott. A győri polgárok — legnagyobb részt kereskedők - az ország területén szabadon folytathatták a kereskedést, vámot sehol sem fizettek. A város A város maga rendezte vásárait, piaczait, azonkívül, mint mányzata okleveléből látható, árúmegállító jogot is nyert. A polgárok a hadiszolgálat alól mentve voltak s csupán a vár védelmére voltak kötelezve. A városon átutazó királyt a város tartozott élelemmel és szálassal ellátni, a királyi főtiszteket azonban nem. A királyoknak A gyön azonban jelentékeny hasznot hajtott a győri harminczadó, melynek harmtH- jövedelme — legalább az Árpád-korszak végén —- a királynék házi pénztárába folyt. Ebből magyarázható, hogy Kún László király 500 ezüst girát a királynét megillető győri harminczadóból a királyné kanczellárjának rendelt. városi A királyi polgárság tisztviselői voltak a XIII. században a tisztvisc- mar említett bírón és esküdteken kivül a hadnagy, a kamarás és 10 " a gazda, kik a város pénzügyeit és birtokait kezelték. A hivatalok fentartása nagyon csekélybe került, mivel a főbb tisztviselők fizetést rendszerint nem is húztak ; ez állások elnyerése ugyanis rendszerint csak megtiszteltetés és kitüntetés volt és nagyon természetesen, csak a vagyonosabb polgárok nyerhették el. Az alantas közegek rendes dijázásban részesültek, csakhogy ez nagyon kevésre ment s a városnak birtokai után befolyó jövedelméből az bőven kikerült. Az összes tisztviselők fölött, miként a többi kiváltságos
