Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 4. A megye vizrajzi viszonyai. — Fehér Ipolytól.

Már formebb említők, miszerint a Duna árjai jelentékeny visszahatást gyakorolnak a Rábára,';ugy hogy e hatás egész Rába-Szt-Mihályig terjed. Vize —különösen áradás alkalmával,piszkos, sárgás szinü, mi is a nagy mennyiségű iszapnak eredménye. Partjai csaknem mindenütt magasak és meredek szabásuak, szomszédos területei pedig a gyakori kiöntés következtében mocsárosak, igy főleg Gyirmóth és Ikrény között, Rába-Patonánál, Mérgesnél, Arpásnál, stb. A Rába örökösen kanyargó vonalban kigyódzik, mely elfajult és szabálytalan állapotában egyátalán nem képes medrében levezetni azon nagy viztömeget, melylyel rendelkezik, miért is már a közönséges nyári árvizek alkalmával is elönti a partvidék termékeny téréit, s ily alkalommal roppant károkat okoz. Ártere olykor igen jelentékeny; a különben is tökéletlen védtÖltéseket gyakran átönti, sőt tulcsapó hullámai olykor egyesülnek a Marcal vizével, és a közbeeső területet teljesen elborítják. Mily roppant területeket veszélyeztet a Rába rakoncátlan vize, annak megítélésére szolgál azon adat, mely szerint e folyónak ártere legnagyobb vizállás mellett: Győrmegyében 32493, Sopronymegyében 46272, Vasmegyében 73903, s igy hazánkban összesen 152667 holdat tesz; de megyénkben már a közönséges nyári árviz mellett is 18370 holdra megy. Azonban a kártékony árvizek oka korántsem magában a folyóvölgy természetében keresendő, mintha talán szabályszerű körülmények közt a folyó nem volna képes a jelentékeny vízmennyiséget medrében alávezetni; de nem kereshető az ok a folyó összes esésében sem, mely elég kedvező, valamint a partok alkotásában sem, melyek kellő magassággal bírnak; de igen is azon gondatlanságban,fekszik a veszélyek oka, mely tétlenül nézte és engedte, hogy a meder természettellenes alakba elfajuljon, és örökös kanyargásaival útját kelleténél csaknem 10 mfddel hosszabra nyújtsa. Es a legsúlyosabb václat azon malmok és vizduzzasztó fenékgátak képezik, melyek a folyó medrét egész szélességében elzárva, a vizet csaknem a partszin magasságára feltorlaszolják, s ez által a folyó rendes esését összesen113' 1" 10"'-lal erőszakosan megcsonkítják: minek természetes eredménye, hogy a nagy árviztömeg és az évenkint zajló jég nem takarodhatik le szabadon minden megrekedés és pusztító kiöntés nélkül. A csaknem évenkint megújuló kiöntések közöl elég legyen csupán azon csapást említenünk, melyet a dúló elem ez évben mórt a Rába5*