Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 4. A megye vizrajzi viszonyai. — Fehér Ipolytól.

ettől távolabb emeltettek, és igy a kicsapó hullámoknak némi ártért engedtek, s ennek fejében a gyengébb szerkezetet is elégségesnek vélték. Ezenkívül védtöltést emeltek a Csiliz folyó mindkét partján és pedig Patastól kezdve egész a Dunába omlóséig ; ezen töltésnek a Csiliz jobbpartján eső fele — 10 y

2 ezer futó öl — Győrmegyét illeti. E munkálatok azonban csakis a Duna túldagadó hullámai ellen védik az egész Csallóközt úgymint ennek csilizközi részét ; de nem óvják meg a felfakadó belvizek csapásaitól ; sőt épen a védtöltések hátrányossakká váltak annyiban, a mennyiben az Összegyűlt talajvizek lefolyásának útját állták. Ez okból szükséges volt a belvizek leeresztésére a töltéseket időnkint átásni; minek természetesen az lett káros következménye, hogy a töltésnek uj hányatu helyei kellően meg nem üllepedhettek, s a Duna rohamos áradása esetében mindmegannyi Achilles-sarkot képeztek. Ily veszélyes helyzetbe szorult Csallóköz többi között az Ötvenes évek elején, midőn t. i. 1850-ben a megtorlódott jég a Duna árjait feldagasztva, ezek a töltéseket részint átborították, részint keresztültörték több mint 2000 öl hosszúságban. Az 1851-ben szerfölött meggyült belvizek leeresztésére több helyütt átásták a töltéseket, mely nyílásokat az 1853-ban jött sebes áradás elől ismét betölteni már nem sikerült, s a pusztító habok ujolag szerte száguldoztak a termékeny tereken. Ekkor (1854) alakította a csallóközi közbirtokosság a „Csallóközi vízszabályozási társulatot", melynek első teendője volt felkérni a pozsonyi cs. k. helytartósági osztályt, miszerint a szabályozási lejtmérés gyors eszközlésére az orsz. épít. igazgatóság kebeléből szakerőket küldjön ki. A kérelem folytán Forgách József és Bobich Károly mérnökök küldettek ki a lejtmérés eszközlésére és célszerű szabályozási tervezet készítésére, mit az illetők 1854 őszi és 1855 téli szakában végzett méréseik alapján teljesítettek is. Az épít. igazgatósághoz benyújtott tervezet lehetőleg iparkodott a már fennlévő régi vízfolyásokat értékesíteni, nemkülönben a levezető csatornákat minél több lapályon és mocsáron keresztülvinni, hogy így e pontok mind bevonassanak a lecsapolás hálózatába. A kifolyás két főpontjául a keszi fokot (Kis-Keszinél) és a karomi fokot (Csicsón alul) jelelte ki. Ez utóbbitól nem messze esik azon 14 Q láb nyílással bíró fa-zsilip, melyet a csilizkÖzi-7 helység a Csilizfolyó ásott ágán 1852-ben készíttetett ; e zsilip feneke a tenger szinétől mért 124' 4" 11'" magasságra van téve, és megegyez az 1841-ben Medve és Szőgye között észlelt legki-