Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 4. A megye vizrajzi viszonyai. — Fehér Ipolytól.

ban elodázhatlan szükséggé érett ; mert míg egyrészről a folyónak rakoncátlansága folytán ugy szólván elveszett tőkét képvisel azon szép terület, mely fölött a Duna hullámai és jégtorlaszai időnkint végig tombolnak : addig másrészről tetemesen van zsibbasztva az ország kereskedelme is, melynek közvetítésére épen e fejedelmi folyó volna hivatva. Névszerint három irányban fejti ki a Duna nemzetgazdászatilag káros hatásait, u. m. : 1. túldagadó hullámai által, melyek a meder határait meghaladva, a partvidékeket elborítják; 2. a felfakadó belN vizek által, melyek Csallóköz alacsony ós laza talajából könnyen felbugyognak, s itt összegyűlve lefolyást nem találnak, hanem vesztegelve kénytelenek bevárni az időt, míg páraalakban szerte repülhetnek; és 3. a sűrű elágazás által, mely időnkint bizonytalanná vagy épen lehetetlenné teszi a nagyobb hajóközlekedést. A bajok ezen nemei természetesen kijelelik a módokat is, melyek azoknak orvoslására vezetnek. Századok óta sújtják e csapások Csallóköz téréit, melyre még jelen állapotában is nem ritkán keserű gúnyt tartalmaz a hangzatos „Aranykert" elnevezés. Ha domborzati rajzát tekintjük Csallóköznek, azonnal látjuk, hogy számtalan lapos szeli azt keresztül, mely egykor mind megannyi Dunaág volt. A lakosság szaporodása a földművelés emelkedését vonta maga után, s ez ismét szükségessé tette, hogy Csallóköz védeszközöket nyerjen a dúló elem ellenében. Igy történt, hogy itt-ott már századok előtt védtöltéseket emeltek, a belvizek levezetésére csatornákat ástak ; névszerint Komárommegye már 1640-ben a csatornák tisztítására egész erejét kirendelte, 1657-ben pedig közgyülésileg megparancsolta, miszerint a Duna- és Csiliz-folyók védtöltései helyreállíttassanak. E munkálatok azonban csakis e század első negyedében nyertek rendszeres alakot, midőn 1823-ban az orsz. építészeti igazgatóság a Dunának és árterének műszaki fölvételét s ennek alapján a szabályozást megindította. 1826-ban kezdte meg Komárommegye védtöltéseit a Duna mentében emelni, melyeknek középmagasságát a föld színétől 8—9 lábra, a Duna színétől pedig — vagyis a vízmérce 0 pontjától — 16 lábra és 6 hüvelykre tette, mely fölé a legmagasabb árviz sem emelkedik, — az esetleges jégtorlódásokat természetesen számításon kívül hagyva. Ily védtöltés készült megyénk területén Csilizközben a Csiliz folyó beömlésétől kezdve egész Bakáig, v. i. Pozsonymegye határáig : 7746 futó öl vagyis közel 2 mfd. ; sajnos azonban, hogy épen megyénk töltései gyengébb szerkezetet nyertek, mint a szomszéd megyéké, és pedig azon okból, mivel töltéseink nem a folyam közvetlen partján, hanem