Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Egyházi és vallási állapot a múltban

az istentisztelet tartásának idejét pedig szerződésileg szintén közösen állapította meg. Közreműködtek e szerződés létrejöttére, vagy legalább szentesítek azt — az országgyűlés protest, követei, kik még azon év július havában Botka Ferenc veszprém-megyei és Vitnyédi István soprony-városi követtársaikat a célból küldöttek, hogy az evang. és reform, hívek közt támadt viszályt megszüntessék. Mi sikerült is oly egyezmény létrehozásával, melyben a lelkészek teendői, a pataházi közös birtok kezelése és az istentiszteletre vonatkozó szabályok állapíttattak meg, szigorú büntetést szabván azokra, kik az egyezmény bármely pontját megszegik. Dacára a szigorú rendszabálynak az egykori testvéries viszony lazulni és az egység ernyedni kezdett, sőt a békétlenség kiujultával a szakadás is bekövetkezett 1662, vagy 1670 körül, a midőn Öülye Istvánt találjuk mint az önálló reform, egyház lelkészét. 1671 körül a belvárosból ismét kizavartattak. Az 1681-ik évi 25- és 26-ik törv, cikk alapján szabad vallásgyakorlatukat újra visszanyerték, és 1683-ban az akkori várparancsnok a protest, lelkészeket maga vezette be a várba, de a török visszavonultával GyŐr vára is felszabadulván, mind a két prot. fél fegyveres erővel űzetett ki a belvárosból ; ugyanekkor a nép által egyházi épületei feldulattak, — minden kárpótlás nélkül. Ekkor az evangélikusok még 1600-ban egyházi célokra megvett uj-városi telköket több szomszédos ház megvételével bővítették, s arra 1705-ben templomot, iskolákat, lelkész- és tanító-lakokat építettek. A reformátusok pedig mostani helyiségek tőszomszédságában vettek telket, s erre templomot és iskolát építettek, mely templom 1713-ban leégett, míg az evangélikusok épületei 1725-ban máre. 7-én égtek le. E csapások súlyát növelték a több oldalról jött bántalmak ; így lelkészeik belvárosi betegeik látogatásában s halottjaik ünnepélyes eltemetésében gátoltattak, iskoláik törvényellenes bezáratása megkísértetett, egyházi vagyonuk: a templom és iskolák, lelkész-és tanító-lakok 1647-ik évi 8. t. c. ellenére különféle adóval terheltettek, sat. 1749-ben kelt helytartósági rendelet pedig ugyanezeket bezáratta s vallásgyakorlatukat a belvárosban teljesen beszüntette. Ezután többször küldöttségek jártak Bécsbe és Pozsonyba a vallásszabadság visszanyerhetése végett, — de sikertelenül. Az evangélikusok tehát Fel-Pécre és Téthre kényszerültek templomba járni. A szegényebbek számára a gyülekezet vasárnaponkint külön bérkocsit fogadott. A gyermekek szintén Fel-Pécre jártak iskolába. Ez okból a gyülekezet ott egy külön candidátust is tartott egy ideig a tanítók 40*