Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)
Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem
kiváltságait többen megtámadták, mind a fejedelmek mind a pápá vagy ezeknek követei ez okmány szerint döntöttek. 7 ) A diplomában előforduló „decimatiot" sokan ma is ugy értelme zik, hogy Somogymegye lakosai a tizedik gyermeket is tized fejében pannonhalmi apátságnak tartoztak adni. Innét a hagyomány, hogy pannonhalmi monostor a somogyi gyermektizedből három falut telepíl vényesített: Nyalkát, hová a nyalka legények—, Ravazdot, hová ravasz egyének —, Véneket, hová a vén emberek telepíttettek. E véh ményt Thuróczi (Chr. P. II. C. XXVIII.) Hartwik (Edit. Pray. p. 126 és Stiltingus (Hist. Duc. H. Katonánál 720 és köv. lap.) adatai nyoma Katona is elfogadja. Bár az idézett írók gyermek-tizedről szólnak, ez állítást elfogad hatónak nem tartom, mert Thuróczi ezen kifejezése „decimas übe roru m" nem „decimas proliu m" - o t jelent, mintha a csahn tizedik gyermekét is tizedül adni tartozott volna, hanem jelent szaba dost, vagyis oly szolgát, ki némi szabadsággal birt ; helyesen jegyz meg erre vonatkozólag Timon (Epit. Chron. ad. a. 1001.): „Sanctun Stephanum non dédisse coenobio illi decimas liberorum, idest pue rorum, nam antiqui Hungáriáé Beges per 1 i b e r o s intellexerunt fundoí liberorum, sive servorum, qui aliquam libertatém consequuti sunt; ui apparet ex lib. Décret. S. Ladislai Cap. XXVII. ubi statuit : Abbatet 7 ) Bár sz. István ez alapítvány-levelének hitelességét nem tagadják,de kétségbe vonták és vonják többen annak eredetiségét. Igy Mansi (Rajnáid egyházi évkönyveihez irott jegyzeteiben az 1232-ik évhez XXIII. sz. a.) egyebek közt azon oldalról támadja meg az okmányt, hogy sz. István 1001-ben nem állíthatta ezt ki mert ő már 997-ben meghalt. Ezen egyetlen adat elég arra, hogy Mansi különber is téves állításait cáfolatlanul hagyjuk. — 1779-ben Ben zur pozsonyi tanácsos egyik barátjához névtelenül írt levelében ügyekezett e diploma eredetiségét megingatni. Alkalmul szolgált erre a kir. táblának 1774-ben azon határozata, mely a kérdéses okmány értelmében a pozsonyi hid-vám egy harmad jövedelmét a pannonhalmi főapátságnak itéli. A névtelent elnémították: Battyányi Ignác, Gánóczy, Koller és Nóvák Krizosztom (Czinár: Monast. 34. 1.). Ujabb időben Morvának nagy történésze Dudik Béda az okmány gondos és beható tanulmányozása után szintén elismerte annak eredetiségét. Szála y László és Horváth Mihály történetíróink szintén ostromolták az okmány eredetiségét; Szalay okadatolás nélkül intézi támadását, Horváth pedig így nyilatkozik: »Bár az okmány érvényes bizonyságul szolgál is arra, mit birt legyen a monostor sz. István adományából, mire nézve a hagyomány, a tényleges birtoklás és az erről szóló későbbi okmányok semmi kétséget sem hagynak fenn; de nem tekinthető teljes történelmi hitelességű kútfő gyanánt más — mellékesen érintett, magára az okmányra nézve közönbös tények bizonyságául (Századok, II. évfolyam). Mindezen ellenvetésekre Mátyás Flórián felelt meg beható tanulmánynyal írt akadémiai értekezésében (1869 okt. 4.).
