Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

Dél-nyugotról Rábaköz kerület (districtus) határolta, de mainap pronymegyei Sebes falu a XV-ik században győrmegyei helység volt. 'zech: Györvm. főisp. 13. 1.) Nyugotról Nováki — hajdan falu, ma puszta — szakíttatott osonyvármegyéhez. (Czech J. u. o.) A megye hajdani határait tüzetesen kijelelni nem tudjuk, de myi bizonyos, hogy hajdani kiterjedése, ha nem is tetemesen, de minsnesetre nagyobb volt a mainál, s körülbelől 30 Q mérföldnyi területe hetett. (Gr. Teleky József: Hunyadiak kora, VI. k. 42. 1.) Jelen nagyságát a „földrajzi ismertetés" (16. lap) adja, s itt csuin azt említjük meg, hogy az 1772-ki úrbér szerint 220585 holdnyi tsználható földje volt. Az 1827-ki összeírásban ezen használható föld 10500 hdra tétetett, melyből 83630 hd úrbéres, 151870 hd pedig földesei birtok volt. Ugyan ekkor az úrbéres telkek számát 2047-nek találjuk. Mielőtt a megyében létezett és létező lakhelyek ismertetéséhez szdenénk, nem tartjuk fölöslegesnek megyénk múltjáról némi rövid ijzot előre bocsátani. Győrvármegye a mult időkben iszonyú harcok tere volt ; Győrára pedig mint vég-vár a XV. századig nyugot, utóbb pedig kelet nbertelen csordáinak pusztításait szenvedte. Kétségtelen okiratok gazolják, hogy hajdan Győr vidéke a magyar haza legnépesebb, leggazagabb vidékeinek egyike volt, mit jelen közleményünkkel is igazolunk kkor, midőn kimutatjuk pusztult helyeink nagy számát. Az első rombolásokat a német császárok, majd Ottokár cseh irály hadai mérték vidékünkre. A XIII. században Bathu khán tatár sordája tette sivataggá. Alig kötözte be halálosnak látszott sebeit, iár is kelet és nyugot határvonalává lett, székvárosát elfoglalta az sman, s később is, midőn az visszafoglaltatott, kóborló nyers hadaknak ált országútjává s többször szállásává. A nép keresztény és török földesúrnak adózott, viselte a váriegye által meghatározott terheket, a köznemesség többnyire fegyveren állott, a közmunkát pedig a néppel többször megosztotta. A nyomort, Ínséget és pusztítást főkép a gyakori hadjáratok, óborló portyázok, és fizetetlen kalandor csapatok rablásai nevelték; zek tették többször a népet földönfutóvá, a lakhelyeket romokká, az iséget és nyomort állandóvá. Midőn pedig a 15 éves háború alatt a ajclúk és egyéb korlátlan zsákmányra csődített fizetetlen csapatok •yakorlatba jöttek, a világ minden söpredéke szabad zsákmányra ide ereglett. Rablásnak, pusztításnak szünete nem volt. A vizeken fölül anyázott német hadakból kisebb-nagyobb csoport a Dunán vagy Rábán