Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Történelem

dik század kezdetéig az irók műveiben ép úgy, mint az epigraphia emlékekben csak Pannoniáról van szó; 107-ben Kr. u. azonban Hadriái már mint „legátus Pannóniáé inferioris" említtetik, mi a tartománynál mind katonai, mind politikai különválására mutat. A két tartomány válaszfalát a Bába torkolatától a Száva és Verbász torkolatáig von egyenes vonal képezé, s így megyénk területének egy része a Rábátó a Möns Cetiumig (Kahlenberg) terjedő Felső-Pannoniába —, más részi pedig Alsó-Pannoniába esett

1

). Trajánnak e jól kiszámított s a növekvő veszélyekkel arányosan fejlesztett védrendszerében Hadrian (117—138' alatt hátrányos változás állott be. Bregaetiummal Arrabona is FelsőPannoniához csatoltatott, tehát a légió I. adjutrix s itt tanyázó segédcsapatai (I. Ala Augusta Ituraeorum) a felső-pannoniai legátus parancsnoksága alá helyeztettek, s ezen idő óta Flexum (M.-Óvár) képezé as éjszak-pannoniai védvonal központját, melynek végszárnyai Vindobom és Bregaetium voltak 2

). Hadrian és Antoninus Pius uralma alatt a nyugalom napjait élvezi Pannónia. Marc Aurél (161 —180) uralma alatt azonban setét vészfellegek borulnak békés egére. A germánok százados önvédelmi harca 165-től támadó jelleget ölt; a marcomannok, quadok, jazygok (167-től) számos éjszaki germán s dákfajú törzsekkel

3

) a Közép-Duna völgyére törnek, s a parthokkal egyidejűleg folyó háború miatt gyengén őrzött partmelléki várakat, tehát Arrabonát is, elfoglalták. Macrinus Vindex Flexum mellett 4

) szótvert seregének romjait Aquilejaig — Itália kapujáig — üldözve, már magát Itáliát is fenyegették a győzők, midőn végre Marc Aurél a parthok elleni táborozásból győztesen visszatérő Lucius Verus csapataival egyesülve, a barbárokat a Dunán visszavonulni kényszeríté 5

). Csak hosszú véres harcok után sikerült végre Marc Aurélnak a békét 174-ben a marcomannok- és quadokkal — s 175-ben a Duna jegén történt csatározások után a jazygokkal is helyreállítani. Hogy a barbárok e betörése után mily szomorú képet nyújtott a már szép virágzásnak indult Dunamelléke, — kitűnik ez a barbárokra nézve ') Cl. Ptolomaei: Geograph. 1. II. C. XV. Minthogy a rómaiak a Közép-Duna balpartján nem tettek állandó foglalásokat, — megyénk területén a Csiliz- és Szigetközt elválasztó Nagy-Dunát tekinthetjük a római uralom tulajdonképi határául; a régészeti leletek hiánya Szigetköz vizenyős, kevésbé lakható állapotára mutat. Csilizköz e szerint a marcomann terület kiegészítő részét képezte. 2

) Kenner : idézett müve 37. 1. 3

) Wietersheim: Geschichte der Völkerwanderungen. II. k. 12, 39, 49. 1. 4

) Kenner: id. m. 144.1. 5

) Bio Casius 1. LXXI.