Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 3. Adatok a megye földtani viszonyaihoz. — Dr. Hollósy Jusztiniántól

Ezen állításunkat még inkább igazolja azon körülmény, mely sze•int a felső homokrétegben — ha ez egyúttal több vagy kevesebb kavicsot is tartalmaz, — helyenkint kecskekÖrÖmszerü kövületek vagyis i Partsch-féle Congeria subglobosa ásatag maradványai elég nagy számmal föllelhetők, melyek kizárólag csak a Congeria-képletben foriulnak elő. Ilyeneket találtam a szomszédos megyék Péterd, Lázi, Párkány helységeinek határaiban, és pedig nem ritkán oly állapotban, hogy törékenyebb részeik sem voltak elmosva, elmorzsolódva ; — miből szükségképen azt kell következtetni, hogy azok nem rohanó víztömegek által sodortattak e helyekre, hanem hogy azon állatok, melyek e kagyló maradványokat szolgáltatták, ugyanott éltek és múltak ki, a hol ásatag kövületeik jelenleg találtatnak. Miután a o-vŐrmep'vei hee;vlánc rétegeinek földismei minőségével és keletkezési korszakával némileg megismerkedtünk, alkalomszerűnek tartjuk az említettek nyomán a győrmegyei hegylánc vidékének ós az összes Dunamedencének, különösen pedig hazánk területének, mint ezen medence jelentékenyebb részének azon,— valamint az utóbbi korszakban fennállott viszonyaira némi következtetéseket vonni. A győrmegyei hegylánc főága s a keleti mellékág közt elvonuló kies Pánzsavölgyben — mely most a mezei gazdák fáradalmait dús termésekkel jutalmazza, mintegy közép helyet foglalva terül el Nyúl helység tág határa. Itt emelkedik ki a közép hegylánc, de sőt az egész megye egyik legmagasabb orma, melyet e vidék népe Magashegynek nevez, s mely a táborkar mérése szerint az adriai tenger színvonala fölé 996 — sa PánzsavÖlgy talaja fölé mintegy 500 bécsi lábra magasodik. E csúcsnak legmagasabb koronájaCongeria-képleti vizüledék, a mi világosan tanúsítja, hogy a Dunamedencét azon korban eme hegycsúcsnál is magasabbra emelkedett víztömeg borította, melynek fölszine azonban sokkal magasabban nem állhatott, mert a bakonyi hegyeknek mintegy másfélszáz lábbal magasabbra érő fönsikjai, — például a csesznek! vártól Zirc felé vomüó országút, — Nummulít rétegeket tüntetnek elő, melyekre Congeria-képleti üledékek le nem rakodtak ; mi világos tanujelül szolgál arra, hogy a Congeria-képlet korszakában a víztömeg fölszine odáig már nem emelkedett ; s a Haj szabarna, Somhegy s a bakonyi hegylánc egyéb magaslatai az akkori vizekből kimeredezvén, szigeteket alkottak. Innen már elég biztosan következtethetjük, hogy a Congeria-képlet korszakában a víztömegnek mélysége a PánzsavÖlgy talaja fölött mintegy 500—600 lábnyi lehetett. Ezen víztömeg nem volt tengeri víz. A Congeria-rétegek lerakodását közvetlenül megelőzött korszakban, vagyis a szarmát-képlet kor-