Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)
Második rész. TÁRSADALMI VISZONYOK. - 4. Anyagi műveltség
idő jár, akkor augusztus vége felé a levelek megritkítandók, hogy ; szárító szél és az érlelő nap sugarai a fürtöket egyaránt érhessék. — Hegyeink nagyobb részének beültetéséről a legkorosabbak sem tudnals biztos tájékozást nyújtani. Vannak 100—200 esztendős, sőt öregebl: ültetvények is, melyeknek fogyatkozását időnkint bujtás, rítkásabl; helyeken pedig sima s olykor gyökeres vesszők által pótolják. A b u j t á s r a — ősi megrögzött szokásnál fogva — a legnagyobt rész a tavaszi időt használja; pedig hányszor megtörtént, hogy télen át vagy a nagymérvű fagyok, vagy az úgynevezett ólmos esők (midőn r. i. a vízcseppek a szőlő rügyekben megfagynak) a vesszőket megsemmisítik, mi által a régi ültetvényekben mindig több s nagyobb hézagok támadnak. Főleg a szegényebb osztály e csapással nem sokat törődik, mert ez esetben, kukorica, bab, burgonya, káposzta, napraforgó, s t. effélékkel szokta szőlőtábláit tarkítani, elannyira, hogy a szegényebb sorsuak szőlőtábláiban sokszor több a kukorica, mint a szőlőtőke. Az átalános trágyázás ritka helyen dívik, mit főleg a trágyahiánynak kell tulajdonítani. Minthogy ujabb időben az uri osztályból többen régi ültetésü szőlőjüket kivágatják, s a talajt 2 x / 2 lábnyira fölforgatva, kellő távolban soros vonalokban ültetik válogatott szőlőfajaikat : biztos remény kecsegtet, hogy a jó példa megteszi hatását, s népünk is megelégli a silány termést, s kiábrándulásának az leszen kedvező eredménye, hogy a silány szőlőfajt száműzve szőlőjéből, földjét rigolírozza és szakavatott szőlőtermelők tanácsa után indulva, oly fajokkal fogja beültetni, melyek az eddigieknél több haszonnal fogják munkáját jutalmazni. A közönség ferde fogalmai közé kell számítanunk a szőlőültetést. Jobb karban tartott szőlőkben a szó teljes értelmében tőke tőkét ér. Azért nem lehet csodálni, ha a rendkivüli évek kivételével más hegyekhez képest mennyiségileg csak középszerű vagy silány a termés ; mert a szőlőtalaj egy gyökér hálózattal van átszőve. Ennek tulajdonítjuk a jobb kezelésű szőlőkben is előforduló úgynevezett „kókás" betegséget, midőn t. i. a tőke magasra nyúló vesszők helyett ágas-bogas kurta vesszőket hoz gyümölcs nélkül. Ily eseteknél a trágya is csak annyit lendít, hogy haragosabb zöld szint nyernek a levelek, de sudaras veszszőket a megkókásult tőke többé nem képes nevelni. E betegségnek csak az uj ültetés, vagy az elkókásult tőkék gyökereinek kiirtása vagy más ép tőkéről való bujtás képezheti gyógyszerét. A szüretelésre nézve a nagyközönség ugy látszik abból indul ki, hogy csak egyszer a hordóba zárhassa az áldott nedvet. A szüret
