Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Második rész. TÁRSADALMI VISZONYOK. - 4. Anyagi műveltség

lakói, kik is legjobb fajú szőlőültetvényeiket az okszerű szőlőműve szabályai szerint felforgatott talajban ültetik.*) A szőlőhegyek talaj a átalában véve természetes, de kitérj ec sénél fogva mégis különböző, némely tájon a morzsalékos kő, mási az agyag viszi a főszerepet. — Vannak azonban tiszta homok- és kö\ oses talajok is; nem hiányzik a kövecscsel vegyült vizes vörös agy sem; ez legroszabb annyiból, mert a tőke gyökere hamar elrotha ilyen a gyarmatin szőlők földjének nagyobb része. Vannak továb mérsékelt homokos agyagvegyületek; ezek szolgáltatják minden rész> a legjobb bort. A szőlőművelés — biztos adataink szerint, — Győrmeg; összes területén majdnem azonos. A nagy közönség ugy látszik rendszeres szőlőművelésnek nem barátja; utánzásul semmi esetre se aj álható. A metszés csapra és csonkásra történik, igy nevezik a 10—1 szemre meghagyott szőlővesszőket. Sajnos, de lehetetlen nemjeleznün hogy a szőlőművelés alapjául tekintendő metszés átalán véve legsz; bálytalanabbul történik. Hogy a metszés jelentőségéről kellő fogaion mai nem bír a szőlőművelő néposztály, igazolja ama körülmény, misz< rint 12—13 esztendős gyerkőcök minden válogatás nélkül végzik metszést, azon téves hitben, hogy a metszés a vesszőknek egy-két szenn való lenyesésében áll. Az uri osztály szőlőbirtokosai, kik aszőlőmunkE mások által végeztetik, ha bizonyos megállapított elvek szerint sürgí tik a metszést, a jobb érzelmű munkástól rendesen ily választ nyernek „Itt újra kell tanulni, mi bizony magunknál de másutt sem ige *) E helyen időzvén, nem lesz érdektelen egy történelmi mondát fölemlíten A csanaki kegy nevezetességét képezi a Rákóczy-fa, mely Csanak és Kis-Barí hegyek határvonalán két jelentékeny nagyságú szilfából áll, s mely ugylátszik eg törzsről kelt. Koronájáról kedvező tiszta időben a pozsonyi vár és a stájer hegye kivehetők. — Rákóczy-fának nevezik, mert a népmonda szerint már Rákóczy korába ama kettős szálú fa akkora volt, hogy Rákóczy és Bercsényi (a nép szerint Bezeréd) hozzá kötötték lovaikat. Hogy. Rákóczy és Bercsényi személyesen Csanakon lette volna, a történelemből kimutatni nem lehet, de igen valószinü, hogy II. Rákócz Ferenc idejében a kuruc háború alkalmával Rákóczy és Bercsényi emberei ott meg fordultak, ezen helyen — mely akkor még erdőség volt, — magukat meghúzták é kipihenhették. Midőn amaz erdő a 17-ik század elején kiirtatott és helyén a gondüzi italt termő borág sarjadozott, a pannonhalmi főapátság és Viczay grófok, min földes uraságok a fát kegyeletből meghagyták, sőt megparancsolták, hogy ez soh; ne botoltassék, se meg ne sértessék; mely rendeletet a nép az úrbéri viszonyok meg szünte után is egész tisztelettel megőrzi, s a fát, mint hagyományos emléket, vendé geinek szives készséggel mutogatja.