Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Első rész. TERMÉSZETI VISZONYOK. - 1. Földrajzi ismertetés. — Fehér Ipolytól.

terjedelmét. Ily egyetemes leírások bármily terjedelmesek legyenek is, egyes vidékeknek aránylag csekély tért szentelhetnek, főleg ha az anyagot az egyetemesség szempontjából dolgozzák fel. Ily munkálatokat alig számíthatunk a részletes méltatás kútforrása! közé. Említhetnénk ugyan néhány müvet a 17-ik és 18-ik századból, melyek egészen tág terjedelmű keretbe foglalva némileg kutforrásokul volnának tekinthetők a természeti viszonyok ismertetéséhez. Azonban ezek jelenleg alig bírnak egyéb mint könyvészeti (bibliographiai) jelentőséggel. Adataik míg egy részről inkább a változékony külszinre vonatkoznak, s alig érintik a maradandó lényeget : addig más részről nincsenek is oly positiv alapokra fektetve, melyek hitelességeket biztosítanák. Megbízható források ez irányban csakis a mult század vége felé és a jelen században kezdtek fakadozni. A földrajzi, hegyrajzi és vízrajzi ismertetéshez pontos mérések, helyhatározások voltak szükségesek, és a nyert adatokat hű térképekben kellett feldolgozni. E tényezőknek nélkülözhetlen szükségességét a mult század kezdte átérteni. S az első lökés itt sem magából a célzott tárgyból indult ki, hanem kivülről jött. Mária Teréziának főleg a hétéves háborúban elég alkalma volt meggyőződni arról, hogy a hadviselés sikerét egyebek között a megbízható térképek is föltételezik, melyek ismét csak alapos mérések nyomán szerkeszthetők. E szükségnek érzete érlelte meg benne az elhatározást, hogy birodalmának fölméretését elrendelje, s ennek kivitelével a katonai mérnökkart megbízza. Támogatta e tervét a tudományos világban épen azon időtájban keletkezett mozgalom, mely feladatául földünk alakjának, lapultságának és a délkör fokainak szabatos meghatáozását íüzte ki. Csaknem minden európai kormány vállalkozott egy vagy más délkör fokmérésére; igy Mária Terézia Liesganig jesuitát, a bécsi csillagda igazgatóját bízta meg a fokmérés keresztülvitelével, ki is 1769-ben a délkör-fokokat Bécstől Varasdig, nemkülönben Péterváradtól Kistelekig (Csongrádmegyében) fölmérte. Ez utóbbi helyen tett méréseinek kiindulási pontjául Pétervárad egyik tornyát vette fel, melyhez a többi helyeket viszonyította. Azonban bármily megbízhatók voltak legyen egyes adatai s az ezekből lehozott relativ meghatározások: absolut órtékre mégsem emelkedhettek, mert Liesganig elmulasztotta a kiindulási pontnak helyét csillagászati uton tüzetesen meghatározni; ehhez járult továbbá műszereinek tökéletlensége; e körülményekből könnyen érthető, hogy Zach báró 1803-ban átvizsgálván Liesganig méréseit, helyhatározásait, ezeket hibásaknak, hasznavehetleneknek találta.