Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
III.Üzemorganizáció - 1. A méhgazdaság alapítása
kimennek a'Méh-keresők az erdőbe, azokra a'helyekre, a'hol szerentsét reménylhetnek és ott az odvas fák körül vizsgálódnak, a'leg méllyebb tsendességben feltartott fülekkel szüntelen hallgatóznak, és figyelmeznek a' Méh zúggására és járására."-® 8- Ennek az eljárásnak az eredményessége azonban igen bizonytalan és sok időt vesz igénybe. Több mint valószínű, hogy itt nem a gazdaság alapítását, vagy annak növelését szolgálja a méhkeresés, hanem csak a méhek kirablását. Biztosabb eljárás a vizelettel átitatott moha szagával elő csalni a méheket és követni őket. „Legjobb igy Méhet keresni: Telben szedj egy vagy két vékányi famohot. Tedd olly helyre, az hová egész Télen rá járhatz vizelleni. És mikor eljő a Méh eresztésnek ideje, vagy ősszel a'Méh keresésének ideje, vidd valami vizes motsáros hellyre, hánnd el széjjel, megkeresi a' Méh a 1 Vizet és reátalál. A Méh Seregestől jár rá és igy felveheted a' járását. Indullj utánna megtalálod."209. A méhkeresés legeredményesebb ha sonkoly füsttel és mézzel csalogatják elő a méheket és azután követik őket. A méhész egy skatulyába, vagy más edénybe, amelyet be lehet zárni olyan lyukas fedéllel, amelyen egyszerre csak egy méh bujhatik át, egy darab lépes mézet vagy tiszta mézet tesz. Az erdőben olyan helyen, ahol szerencsét remél, az edényt felnyitva olyan virágok mellé teszi, amelyeket a méhek szeretnek. Ha pipás ember, akkor közben mézzel, vizzel meglocsolt dohányt sziv, néha kevés száraz lépet is éget rajta, igy terjeszti a füst által a méz szagát, amelyet a méhek messziről megéreznek és reá gyűlnek. Az odajövő meheket lakmározás után apróra tört krétaporral, vagy tiszta hamuval megjelöli, hogy rá ismerhessen, ha az ismét meglátogatja. Ezután elereszti és szemmel kiséri mindaddig, amig csak lehet és megjegyzi annak az útját. Ha már sok méh jár a mézre, akkor bezárja a skatuját és elindul a megfigyelt uton. Időnként kalauznak kienged egy-egy méhet. Ha nem lenne elég a bogár a faoduig, akkor megjelöli a helyet, ameddig már eljutott. Visszamegy az eredeti helyre, megismétli az egész eljárást és megvárja mig 15-20 méh belemegy a skatulyába. Azokat bezárja és a már ismert uton a megjelölt helyig megy és ott kezdi kiengedni a méheket, azok a faoduhoz fogják vezetni. Ha hirtelen fölfelé röpül a méh, akkor magasan laknak; ha visszafordul, akkor már elhagyták a fészket. Igen figyelemesnek kell lenni a méhkeresőnek.^lOAz odu megtalálása után, ha szabad, kivágja a fát, vagy csak az ágat vágja le, amelyben a méhek vannak. Előzőleg a röplyuknál egy ruhával átköti az odút, hogy a méhek ki ne jöjjenek, és meg ne marják, vagy elszéledjenek. A fa kidöntése után az odút kifűrészeli a fatörzsből és hazaviszi. Ha a fát nem vághatja ki, akkor az odúból kifüstöli a méheket egy üres kasba és otthon gondozásba veszi. Ha pedig már vannak méhei, akkor valamelyik gyengébb családot erősiti meg a talált méhekkel, hozzájuk üti azokat, a mézet pedig haszonra fordítja.211Az odúból való kifüstölés a következőképpen történik: a röpnyílás fölött egy lukat vágnak a faoduba és efölé egy üres kast kötnek, amely belül mézzel van bekenve. Ezután egy meggyújtott ruhakolbászt az alsólyukon füstölögve bedugnak, illetve füstjét erősen fújják befelé. Ha lehetséges, akkor egy pálcával a lépek között piszkálják a méheket, hogy azok a felső nyíláson az üres kasba menjenek. Ha nagyon makacsok a méhek, akkor banyaposzszal, vagy kutyaszőrös ruhafűsttel űzik ki az odúból a méheket. (Ezt az eljárást valószínűleg hallotta az író.)212A méhkeresés tehát három célt szolgál: a méhek kirablását, a gazdaság alapítását és a gazdaság erősítését, növelését. A fentiek alapján a méhkeresésben az erdei méhészetről a 41
