Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
II. A méhtenyésztés - 2. Szaporítás
mind közelebb-közelebb hozni egymáshoz. Szagától a méhek középre szorulnak össze, ekkor a méhész kanállal kasba szedi a rajt. Megoldás lehet az is, hogy a raj fölé kast kötnek (kötélre, madzagra lógatva, könnyen oldható hurokkal) és felfüstölik bele a rajt. Leoldják a kast a fáról, földre helyezik, letakarják, majd este a méhesbe helyére teszik. 122. A sövénybe szállott raj befogása már sokkal nehezebb, mert nincs egy csomóban és nem is igen lehet hozzáférni. Ilyenkor vagy kast kötnek föléje és felfüstölik bele a rajt, vagy kaporral az anya felé terelik a méheket és ezután füstölik őket a kasba. Ha lehet, akkor alája kast tesznek és belerázzák a rajt. Ha nagyon makacs a raj, akkor erős füsttel más helyre kergetik. A befogott rajt a kasban egy keveset megforgatják, majd kassal együtt a földre borítják. A kast kissé meghajtva két felhasábbal feltámasztják, hogy a raj nyugodtan felhúzódhasson a csúcsába, és a még kint levő méhek is az anyához csatlakozhassanak. Gyékénnyel vagy lepedővel teríti le a kast a méhész, hogy az erős napsütés ne bántsa, fűtse a fiatal rajt. Napnyugtával a méhesbe deszkapadra vagy a méhész szokása szerint helyezik el a kast. 123Ha magas fára száll a raj, befogásához létra, csiga, pózna, rosta szükséges. A csigát olyan helyre erősitik faágra, hogy kötélen a raj alá lehessen felhúzni a kast, majd a rajt beleütve földre ereszteni lehessen. A raj helyét meg kell füstölni, hogy az ottmaradt méhek elmenjenek onnan és a már befogott rajhoz szálljanak. Magas fánál mindig kis kast vagy rostát, füles edényt használnak. A további teendő a rajjal egyezik a már említettekkel. (A csiga használatának a pontos leírását lásd a jegyzetben.) Előfordul az is, hogy két raj egészen közel telepszik egymás mellé. Ilyenkor valami rossz szagú füvei szét kell őket választani és külön-külön annak rendje és módja szerint befogni. Vagy pedig az egybe szállt méheket szét kell piszkálni „... mig az egyik királynéjokat fel nem találod, ezt meg-ismervén fogdd-meg, és tedd valami vastagabb nád-szálba, vagy annak készíttetett kürtötskébe, mellyet gyengén bé-dugván, hogy se kine mehessen, se meg-ne fúljon, lélekzetet nem vehetvén, menny tovább a másik Anyjoknak keresésében, ..."125. £ z után a fogságba ejtett anyákat külön-külön kasba kell tenni, és azt a megtelepedett rajok közelében kell elhelyezni. Kis idő múlva a két raj szétválik és mindegyik a saját anyja mellé gyülekezik. Ha ezzel vessződni nem akar a méhész, akkor egy nagy edénybe fogja az összeszállott rajokat. Az edényt széles szájával fölfelé földre állítják, két rudat fektetnek rajta keresztül, melyekre gallyat akasztanak ugy, hogy azok az edény feléig lelógjanak. Ezután az edényt egy nagy lepedővel letakarják. A rajok szétválnak, a gallyakra külön-külön csoportban gyülekeznek, ezekről pedig már könnyű őket kasba rázni. 126. A harmad, negyed rajok befogásánál már több a vesződség. Legtöbbször ezeknél fordul elő, hogy három-négy raj is egy csomóba száll. Ilyenkor az egészet egyszerre kell befogni és hagyni, hogy az anyák megküzdjenek. A harc végeztével egy anya marad a kasba, megbékélnek vele a többi raj méhei is. A továbbiakban az egészet egy rajként kell kezelni és elhelyezni. A másik megoldás az, hogy egy abroszt vagy ponyvát egyenletesen a földre terítenek és arra annyi kast állítanak fahasábokkal feltámogatva, ahány raj egybe szállt. Ezután a befogott rajokat a ponyvára több csomóba leöntik és a méhek szépen szétoszlanak, anyjukkal együtt kasba vonulnak. '2*7. Ha több kicsi raj repül ki, melyeknek megmaradásában, életképességében nem bízik a méhész, akkor vagy egyesíti őket, vagy mindegyiket régi kassába üti vissza. A kicsi rajok ugyanis augusztusban vagy szeptemberben repülnek ki, amikor már nem találnak annyi eleséget, hogy téli készletüket begyüjthessék. A kicsi rajok egyesítése a 29
