Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

II. A méhtenyésztés - 2. Szaporítás

következőképpen történik: A méhész egy arasznyi mély, kerek gödröt ás, amelynek kerülete megegyezik a kas aljának kerületével. Ezután a már befogott kis rajt a kasból a gödörbe üti és egy másik kast föléje, amelyben szintén kicsi raj van. A kas alsó szélét földdel körülrakja és otthagyja. A két királynő megküzd egymással, az erősebb megmarad és a két raj egyesül. Hogy az esetleges veszekedést megakadályozzák a rajok között mindkettőt füsttel azonos szaguvá teszik. Az így egyesített rajokat hajnalig nem bántják, majd a számára kijelölt helyre teszik. 128. A rajzás megakadályozása Amikor a méhész már megelégelte méheinek a rajzását és kedvezőtlen az időjárás, a méhlegelő fogyatkozása is alkalmatlanná teszi az időt a rajzásra, megakadályozza a további rajzást. „Hogy az Öreg Méh többet ne botsásson Kis-Aszon Nap tájban. Szedd ki az Anyaházat belőle. Ne Féltsd hogy az után többet ereszszen; Ha ki meteled az Anya Lepit belőle vagy közüle; Nem hogy megöld az Anyát: hanem megirtogasd a Lephelyeket, körüld nyird; igy osztán tsak szép tiszta mézet hordanak." 1^9. j?

z helyes és eredményes eljárás. Egyesek berekesztéssel is próbálták a raj kirepülését megakadályozni, de ennek következménye rendszerint az egész család elpusztulása volt. ,,A' Méhesemmel pedig általellenben a' történt egy Asszonyon, hogy a' Rajja nem akarván a' Kasban megmaradni, mikor azt már szinte negyedikszer béütötte, hogy többet ki ne jöhessen, tehát a' kast a' kötőjével békötötte, a' melly miatt a' Raj lélekzetet nem vehetvén, meg-fúlt mind eggyig."^' A mozgószerkezetü méhlakásoknál a rajzást az anyabölcső kimetszésével és újabb toldalékoknak vagy fiókoknak az aláhelyezésével akadályozzák meg. Mesterséges raj A régi kastípusoknál a mesterséges vagy müraj készítése az u.n. kidobolással történt. A rajzás megkezdése előtt az erős családú kast tetejére állították, felfordított háromlábú szék lábai közé helyezték és üres kast helyeztek föléje. Az érintkező felületeket és a röplyukakat ruhával körülkötötték, illetve bedugdosták, hogy ott méh ne tudjon kijönni. Ezután alulról kezdve a két kas érintkezéséig kulccsal, kalapáccsal vagy botocskákkal veregette a méhész a kas két oldalát. Amikor már gondolta, hogy elég méh van a felső kasban, akkor abbahagyta a dobolást és mindkét kast aljával a földre állította. Hogy az új kasba átment-e az anya, arról a méhek viselkedéséből győződhetett meg. Ha a méhek bizonyos idő múlva lecsendesedtek, akkor az anya is velük együtt költözött az új kasba, ha pedig nyugtalankodtak, a kasból ki s be röpködtek és a kas oldalán futkároztak, akkor tudhatta a méhész, hogy az új kasban nincs anya. Ilyen esetben egyesítette a szétválasztott családot és néhány nap múlva az eljárást megismételte. Ha a régi kasból az anya eltávozott, akkor az ottmaradt méhek neveltek maguknak friss petéből új anyát. 1. A kidobolással való raj készítésben a müméhészet kialakulásának kezdeteit láthajuk. Ezzel az eljárással a méhész közvetlenül avatkozik be a méhek életrendjébe, irányítójává lesz a rajzásnak. Ennek haszna az, hogy megkíméli magát a rajfogás fáradalmaitól és kiküszöböli a rajok megszökésének eshetőségét. Ehhez járul még az, hogy egy-két héttel az általános rajzás ideje előtt kap rajokat, vagyis a legjobb mézhordás ideje alatt már gyűjthet, erősödhet az új méhcsalád. 30