Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

I. Termeléstörténet - 4. Méhészet hanyatlása

Magyarországon Tessedik Sámuel az első, aki cukorrépából szörpöt és süvegcukrot késztett a XIX. század első éveiben. Ennek ellenére a cukorgyártás Magyarországon 1830-ig csak a kísérletezés és tudományos vita tárgya volt. Ausztriából, Németországból, Franciaországból importáltuk a cukrot. Az Európában gazdagon termő cukorrépa igen fellendítette a cukorgyártást és egyben lenyomta a cukornak az árát. 1851-ben már a méhek etetésére is javasolja Fáy András s Hasznos Házi jegyzetekben. 1856-ból olvashatjuk: „... még Október hó végén etessük sárga cukorral, ..." (Sághy M. 1856. 19-20. 1.) Ebből azt láthatjuk, hogy a méhek etetésére másodrendű cukrot használtak. A méz tehát lassan visszaszorult és csak a köznép fogyasztotta és gyógyszerek készítésére használták. 1822-ben már ezt írja Obernyik László a Tudományos Gyűjteményben: „Az emberek is, minthogy ez a' drága jó, (t.i. a méz) itthon készül és oltsó, a' magok asztalokról, sok Házaknak elszegényedésére a' messzünnen került drága nád-méz által, ezt az alsóbb rendű emberek asztalaikra 's konyhájokra degradálták."^Ez a helyzet a későbbiek folyamán még általánosabbá vált. A cukor gyári termelése következtében viszonylag olcsóvá vált, édesség tartalma nagyobb volt, használata és tárolása könyebb volt, mint a mézé, érthető tehát a méz visszaszorulása. A méhészet másik termékének, a viasznak is jelentős versenytársa támadt a faggyúgyertyában. 1843-ban a méhészet hanyatlásával foglalkozva Havas a következőket mondja: „Nem csekélyebb vetélytársa keletkezett a' méhészet második termékének, a' viasznak, miután legújabb időben a' finomított faggyúgyertya készítése azelőtt nem is képzelt tökélyre emelkedett, és a' viasz használatát lassankint nemcsak az előkelő családok szobáiból és salonaiból, nemcsak köztáncztermekből, hanem már a' szentegyházakból is kiszoritja."40A méhészet termékeinek piacát a velük szemben való bizalmatlanság, azok hamisítása következtében, egyre csökkentette. A mézet hamisították liszttel, enyvvel, stb., a gyertyát pedig faggyúval. így a fogyasztók inkább a megbízhatóbb cukrot és a faggyúgyertyát vásárolták. A méhészet hanyatlásához bizonyos mértékben a régi kezelésmód is hozzájárult. Ugyanis a megváltozott méhlegelő viszonyok ellenére a méheket hagyták rajzani, mint régen, ezzel a meglévő állományt is gyengítették, mert sem az anyakas, sem a második , harmadik vagy negyedik raj nem volt elég életképes a telelésre, illetve a következő évi szaporodásra. Mint mellékkörülmény közrejátszott még a mézkupeceknek a csalárdsága, ami az amugyis egyre kevesebb jövedelmet biztosító méhtartástól elvette a kedvet.^lÖsszegezve tehát a méhtartás hanyatlásának okai a következők: 1. A méhlegelő jelentős csökkenése 2. A cukorgyártás európai és később hazai fellendülése. 3. A finomított faggyúgyertya piacra kerülése. Ez a három főtényező befolyásolta a méhtartást és játszott közre jelentőségének csökkentésében. A méhtartás csökkenésével párhuzamosan jelennek meg a termelékenyebb eszközök, amelyeknek segítségével egyesek a méhtartás fellendítését akarták elérni. Az addigi nehezen kezelhető szét nem szedhető méhlakások mellett megjelennek a 19