Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

I. Termeléstörténet - 3. A méhészet helye és jelentősége az ország gazdálkodási rendszerében

szintén az egyházra és iskolákra kell hagynia.

2^- Amint a kezdő sorok is mutatják Szarvason több hasonló módos méhész élt. Hogy lássuk azt, hogy mily nagy ez a vagyon Tessedik által feljegyzett árakat közlünk összehasonlításként. „A vias^ fontja 6-7-8 garas (1767-es árak) Egy icce méz 15-17-20 kr. A csirke párja 3-4 kr. Pulyka 6-7-8 garas Kacsa 6-8 kr. Egy pár csizma 1-2 frt. Női csizma 1 frt. 4/17 Bárány 30-45 kr. Egy üres méhkas 6-7-8 kr. A munkások napszáma 3-4 garas."28A felvásárlók elsősorban a felvidéki városokból jönnek, bejárják az egész országot és összeszedik a nyers mézet és sonkolyt.

2^- A felvásárolt nyers mézet megtisztítják és értékesítik. (Pest, Pozsony, Bécs). „Honighandel blüht hauptsächlich in Rosenau, Gömörer Comitats. Im Monat September verlaufen sich alljährlich viele dasige Bürger diesseits und jenseits der Theiss bis an die Grenze von Siebenbürgen, und kaufen Honig ein. Im Durchschnitt führten sie in den Jahren 1799-1803 jährlich bei 1650 Zentner ein. Zu Hause wird der Honig geschmolzen, gereinigt, Meth gebraut, und der reine Honig und Das Wachs nach Pesth, Pressburg, Wien ausgeführt."-^Viaszért sonkolyért varrótűt és gyűrűt adtak. Odahaza a viaszt kipréselték és vagy mint nyersviaszt szállították Pestre, vagy feldolgozták gyertyának és úgy értékesítették. „Vagh Ujhelyer Wachskerzen waren vormals (azaz a XVIII-XIX. század fordulóján) so berühmt, dass davon mehrere hundert Zentner jährlich nach Pressburg, Pesth, Ofen, Kaschau, Brünn, etc. verführt wurden. Jetzt ist die Ausfuhr unbedeutend. Természetesen a felvásárlás és az árú tartása, a kedvező áralakulásig, a nagybirtokoknál is megtalálható. ,,A' körül belül lévő szegénységiül is kell mézet tiz. tizenhat 's több fontonként, viasszal együtt nyereségre venni, és a kereskedőnek összességgel eladni, szinte ugy kell - A' gubatsal 's Doihányal cselekedni, 's mind addig tartani, meddig árok nem jönn."^

2A XVIII. század utolsó harmadában a királyi udvar részéről is támogatásban részesült a méhészet, bár a rendelkezések nagy része Ausztriára vonatkozik, hatásuk Magyarországon is érezhető volt. Mária Terézia és II. József felismesrték a méhtartás jelentőségét és méhésziskolák alapításával, mézelő növények meghonosításával, a jó méhtartó jutalmazásával, adókedvezményekkel igyekeztek megakadályozni a méhészet hanyatlását. Erre az időszakra esik az általános gazdasági fellendülés. A királyi udvar segítségével gazdasági egyesületek alakultak, amelyeknek a feladata ugyan elsősorban az udvar tájékoztatása volt a gazdasági heyzetről, ipari- és mezőgazdasági vonatkozásban egyaránt. Ennek ellenére azonban a gazdálkodás korszerűsítésére nemcsak az udvar felé, hanem a helyi viszonylatokban is javaslatokat tettek. Ilyen gazdasági egyesület volt Erdélyben 1769-72 között az első földművelő egyesület. Rövid 16