Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)

I. Termeléstörténet - 3. A méhészet helye és jelentősége az ország gazdálkodási rendszerében

A tized szedés ideje határidőkhöz volt kötve: Bárány Június 24-ig Gabona Augusztus 20-ig Méh Szeptember 29-ig Bor Január 6-ig Csakis ezen hatáirdők elmultával volt szabad a jobbágynak terményét elhordani, kinthagyva a szabályszerű tizedet.^Hogy milyen jelentős volt a méhtartás és milyen jövedelmet biztosított a tized, azt a következők világosan mutatják: „Heves, Abauj, Borsod és Zemplény vármegyék (természetben és pénzben, köpüjét 20 dénárjával behajtott) méhtizedéből az egri püspökre 1501-ben 656 köpü raj esett, tehát az összes rajok száma 6560 lévén, az említett Vármegyék püspöktizedköteles lakosai az időbeli méheinek számát 13.120 köpüre bizvást tehetni.""- Ennek megfelelően a tizedszedő utasítások is figyelmet szenteltek a méhészetre és külön rendelkeznek a méhtized szedéséről vagy annak megváltásától. Pl.: „Az méhet is igazán megdézsmáljátok, ahol peniglen váltó méh esik, mindeniktől két pénzt vegyetek, az sarló pénzt is, kit keresztjén pénznek hívnak, (Egri tizedszedő utasítás, 1583.) A természetbeni szolgáltatás mellett, illetve helyette szivesebben vették, ha megváltásként pénzt kaptak vagy a beszedett tizedet eladták. Például, a liszkai kerület tizedutasításában (1647) a következő áll: „Az tized rajt pénzen adják el, legalább pro fl. 1, ha feljebb eladhatják, azon legyenek, az hol tized nem jut, ott minden megváltó rajtól den. 2. vegyenek."^Erdélyben I. Rákóczi György 1631-ben a méz és viasz kereskedést monopolizálta. Az 1653-i törvények a mézkereskedésről részletesen intézkednek.^A dézsma beszedésére megbízható személyeket állítottak, fizetésül pedig a következőket kapták: „A csak természetbeni ellátástól kezdve az 5-12 frt-os fizetésen keresztül a természetbeni részesedésig a salariumnak igen sok változatát találjuk. A XVIII. század végefelé kialakult a részesedés állandó mértéke: gabonából a harmincadikat, bor-, juh-, kecske-, méh- és pénzből a hatvanadikat kapta."^A török defterek, adólajstromok felsorolásában állandó tételként szerepel a méz. A törökhódoltság korában a legnagyobb mézfogyasztók a török megszállók. A méz általános édesíítőszer, nélkülözhetetlen a konyhai szerek között. A cukor valószínűleg a XIV. században jelenik meg nálunk. 1419-ben Zsigmond, 1476-ban Mátyás király ünnepi lakomáján még, mint drága asztaldísz szerepel a cukor. Ebből érthető, hogy az árú felvásárlása (méz) és kedvező időben való értékesítése sem volt megvetett. „Thowaba nyolc hordo mezem wagyon, kyth oramnak penzengewithettem, kyzem hogy thyz hordora thelesethetem, de nem thodom, hogyha masthan kywigyem Becbe avagy nyarra tharcyam; azth mongyak, hogy niyarba wona job arra Becbe."^. A viaszgyertya dísz és világító eszköz a királyi és nemesi házaknál. A bécsi udvar a XVII-XVIII. században a felvidéki és erdélyi bányavárosokból évente többszáz mázsa viaszt vásárolt világítási célokra.^- A katolikus egyház rendelkezéseinek értelmében a templomokban csak viasz gyertyát volt szabad égetni. Vannak akik a reformáció után a méhészet hanyatlásáról beszélnek, mondván lényegesen csökkent a viasz szükséglet. Ez 12