Domonkos Ottó: Méhészeti irodalmunk néprajza. A Soproni Múzeum kiadványai 5. (Budapest, 1952 - Sopron, 2000)
I. Termeléstörténet - 3. A méhészet helye és jelentősége az ország gazdálkodási rendszerében
azonban nem állja meg a helyét, mert a XVIII-XIX.-ik században nemcsak nemesi házaknál, de általános világítóeszköz a viaszgyertya, tehát nem hogy csökkent volna a szükséglet, hanem sokszorosára növekedett. A márc és mézser fogyasztása nagymérvű és általános volt (XIII. századból Márcadó helynév) Debrecenben a XVII.-ik században külön ser birák ügyeltek a mézser árusítására. Hogy híres volt a magyar méhser, azt az is bizonyítja, hogy Sahin Gyrai tatár kán 1625-ben levélben kért az erdélyi fejedelemtől mézsert és serfőző mestert, hogy az tanítsa meg az ő serfőzőiket.16A várak élelmezésében is jelentős szerepe volt a méznek, amint azt többek között a munkácsi udvarbíró 1616-i utasításából is olvashatjuk: „61. Ay méheskertre is gondviselés legyen, és idején anynyi méz tartassék az várban, ki annuatim elégséges legyen az konyha szükségére, necsak ott, hanem másutt is, azhol kívántatik."^Mindezekből láthajtjuk, hogy a méhtartásnak igen jelentős szerepe volt, kielégítette a királyi nemesi és a köznép szükségleteit is és jelentős mennyisége került kivitelre a méhészet termékeinek (méz és viasz). A fentiekben már részben közöltünk olyan anyagot, amely átnyúlik a vizsgált időszak területére. Most pedig nézzük a tulajdonképpeni vizsgálódásunk területét. A XVII. században Debrecen adózásában és kereskedelmében fontos szerepet töltöttek be a méhészet termékei is. „Elterjedt foglalkozás a méhészet; a török várőrségek legnagyobb fogyasztói a tiszta színméznek. Az élésadó egy részét mézül kell a váradi basának beszolgáltatni. A viasz pedig keresett árucikk. Sonkoly segítségével kellemes hűsítő italt készítenek, a méhsert."^- A legfontosabb kiviteli cikkek: szarvasmarha, bőr, só, méz, viasz, bor, gyapjú, szürdaróc, salétrom, lőpor, fegyverek, stb. 1 9A murányi udvarbíró részére szolgáló utasítás (1862) világosan kifejezi, hogy a méhtartásnak nem kissebb a jelentősége, mint a gazdálkodás más ágának. „33. A méhek szaporításában, mentől többnek tartásában is nem kisebb forgolódással munkálkodjék, mint egyéb majorságokban való gondviselésben és valahol aféle majorságot tarthat, tartson, és ahoz értő embert a zsellérek közzül állasson és rendeljen hozzájok, kiket rajzásoknak idején egyébb szolgáltattal ne bántson, dézmában is ami jut, jó köpüvel vegyen, búzán is szerezzen."^A török uralom megszűnése után jelentős mennyiségű méhészeti termék szabadult fel és ennek nagyrésze a belső szükségtelen felül kivitelre került. A következőkben bemutatott kiviteli táblázat és csoportosítás világos képet ad a XVIII. század közepének kiviteli forgalmáról és ezen belül a méhészet termékeinek jelentőségéről. Kivitel 1733-tól 1739-ig: Mennyiség Érték Ökör Bor 56.418 123.091 drb. akó 1.419.183 1/3 Frt. 697.521 1/2 Frt. 490.463 5/8 Frt. 134.972 11/12 Frt. 125.116 Gabona Sertés Juh 31.831 105.127 582.054 drb. drb. font Gyapjú 120.801 3/8 Frt. 78.711 5/12 Frt. 75.829 11/12 Frt. 68.060 3/4 Frt. Hal Méz Vad 9.241 akó 13
