Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)
6. A „madaras-vadas" mintakincs - 2. Az alföldi csoport
kiskunfélegyházi mintakönyvben egyaránt. A Szabadkán (Mariatheresienpolis) 1798-ban kezdett mintakönyvnek két szép madaras ábrázolása érdemel említést. A közben Szegedre áttelepült Nagy Mátyás takácsmester a lenszövőmintákkal rajzolta tele könyvét, ami a hivatalos oktatási anyagot ismerve érthető is. A szegedi céh jegyzőkönyveit tanulmányozva egy fontos határozatra bukkantunk, melyet a céhgyűlés 1829. I. 16-án hozott:. „1 ö r is böveb Tanácskozás után el határoztatott, hogy az Mester darabnak azon új formája is, mely a múlt 828 esztendei 19-ik Októberi Czéh Gyűléskor, jelessen az Öz formája nevezet alatt tsak az Önkényessen válalkozók(nak) adattatni végeztetett, ezen forma eszen túl és ez Napságtul fogva valosságosan bé vett formának tekintessen, ugy hogy t.i. ezen túl a szokott sors húzás szerént ha valamelyik Remekelni kiváno eztet találja ki húzni, a Remekjét készíteni e szerint is tartozzon. 2°. Ez utal Balog János, Király István és Rácz Ferentz Remek darabjukat ki adattani kérvén, igazságos kérésükhöz keppest, az Nekiek és pedig sors húzás szerint Király Jánosnak és Rácz Ferentznek, az uj vagy is Öz formaban, Balognak pedig a Szarvass formában hogy a szerint remekjeiket készítse ki adattattak." (Somogyi Kvt. 321.) Sajnos nem ismerjük az őz rajzát, de feltesszük, hogy a korábbi gyakorlatban szőtt szarvas alakjánál egyszerűbb, szarvak nélkül könnyebben kivitelezhető volt. Azt is a céh jegyzőkönyvéből ismeijük, hogy 1830. december 5-én Mák Imre egy oltárterítő szövését kapta remekbe. „... mely Egy Oltár teritő 2 1/2 Röf hosszusagő smint egy 3/4 rőfnyi szelesegü, a két vegein Vörös Pelikány, egyeb része pedig vagy is Fehérje, ugyan fehér fonalbul, és közbe közbe bele szövött helyes Szarvaskat Mak és rozsa formakat foglalva jól össze szüvött szövevényből állani egy szóval neki a remek ki adásakor kezébe és szeme elejbe teijesztett Rajzolattal Szelzetjeiben és egyebb figuráiban meg egyezni kivantatik..." A remeklő „fundamentumos" hibákat ejtett, ezért munkáját nem fogadták el, és más, jónak készítésére utasították (Somogyi Kvt. 321.). Tehát a rajziskola lenszövő mintáinak tömege mellett a gyakorlat őrizte, változtatta a hagyományos szarvasos, pelikános hagyományokat. A két és fél rőf hosszú (180 cm) és háromnegyed rőf széles (kb. 60 cm) terítő végein a vörös pelikánok alakja talán szintén 32 táblával készült, mint a „kunsági" mintakönyvben tett megjegyzés írja elő, ami „nagy madarast"-nak, kb. 10-15 centiméteresnek számít. Jeles a hódmezővásárhelyi remelések együttese, ill. a sajnálatosan elveszett Bécsi Sámuel-féle mintakönyv anyaga az 1824 körüli időből, amelynek rajzolt másolata Dajaszászyné Diez Vilma kezétől származik. A remeklésnél használt mintalapok őrzik a régi stílus madaras, pelikános, szarvasos motívumokat, de már megjelenik mellettük az 1838-40 körüli új stílusú páros galamb, korsóból kinövő csokor mintája is (Nagy 1994.). A Bécsi Sámuel-féle mintakönyv sajnálatos módon a népi szőttesek megújításának korában elkallódott, az „ÁdámÉva" minta leszövése során kikerült a múzeumi kézből (Paszab). Még szerencse, 69
