Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

6. A „madaras-vadas" mintakincs - 2. Az alföldi csoport

hogy ezt megelőzően az 1950-es évek elején a Néprajzi Múzeum munkatársa lerajzolta hiteles formában és méretben (Boross 1966.). A középkor vége óta emberalakos ábrázolás a XVIII. század közepéig nem ismert a hazai szőttes anyagban. A minta középpontjában életfa két oldalán áll Ádám és Éva, jobbról és balról egy-egy szarvas alakjával, térkitöltő makkos, szegfíís, madár, tulipán motívumok egyvelegével az 1830-as évekből (Fügedi 1994). Másik négy mintalap is egyveleg benyomását kelti, ami talán a szegedi rajziskola hatását érezteti, romantikus minták tervezésében. A vásárhelyi takácscéh 1840 körül, éppen a kiváló képzettségű Bécsi Sámuel közvetítésével vezette be remekei közé a ,,H(ód) M(ező) VÁSÁRHELYI+UNIKORN" feliratú mintalapot. Ezen a középen álló két pelikán (fiókák nélkül) fölött korona, jobbról és balról ugró, támadó unikorn alakjával, térkitöltő makkos ágakkal, a korona fölött páros madárral alkotja a kompozíciót. Kétségtelenül meglepő az unikorn motívum megjelenése, hiszen ez Magyarországon addig nem ismert a szőttesek körében. Mégis van előzménye, mégpedig a bécsi Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött barchent példányában, amit Voit Pál felvidékinek tart (Voit 1943). Ez is lehetséges, de a tiroli mintakönyv ismeretében lehet ez ausztriai is. A rejtélyt a szegedi rajziskola mintalapjai között találtuk meg. A „Rajzolta Eszes János takácsinas Szegeden 1839." feliratú mintalapon a fenti jelenetet tükröztetve, térítőre alkalmazva, szép kivitelben rajzolta meg. Kétségtelenül damaszt jellegű a finomsága is, másrészt további négy mintalap is ebben a stílusban került kivitelre, mint inasrajz. Az alföldi csoportba tartozik a Baja-Nagybaracska nyilvántartású mintakönyv is 25 oldalas füzetével. A páros galamb, IHS., páros szarvas, madársor, kétfejű sas, pelikán pár, szegfüsorok, szíves páros madár és változatai a XVIII. századi hagyományokat és XIX. század első felének átfogalmazásait, valamint a lenszövés néhány mintáját őrizte meg számunkra. A legbájosabb a szemben álló szarvaspár, melynek szinte azonos példányával találkozhatunk a hódmezővásárhelyi, átrajzolt példányon (Báldy 1968.). A nagykőrösi mintakönyv a híres református templomi terítő két pár pelikános motívumának háttal összefordított rajzával, alatta csillagsorral kezdődik, további négy mintával a XVIII. századot idézi, bár keltezésük 1840 körüli. Ekkor már természetes, hogy a lenszövő minták többségre jutnak a rajzok között. A szegfübokor két oldalára állított egy-egy pelikán egy-egy fiával sorminta esetén a klasszikus szembenálló pelikán párt adja, alattuk madárpár, a rajz végében nagy betűkkel, NAGY SÁNDOR, a szerző. A kiskunfélegyházi remeikések lapjai I-XII. sorszámot viseltek, melyek közül sorsolták ki az ifjak az elkészítendő darab rajzát. Két hiányos sorozat rajzaiból 18 db maradt meg, az első sorozat 9 lapján az öt pelikános motívum kétségtelenül az általános gyakorlat mellett szól. Meglepő a kétpupú teve rajza, amelyet egy városi öltözetű férfi vezet. A rajzok az 1850-es évekből származnak, 70