Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

4. Hazai mintakönyvek

szőttesek területéről is telepedtek be takácsok, lentakácsok hazánkba, és felfrissítették, felidézték a régi „madaras" mintakincset. A másik közölt mintakönyvet 1701-en készítette, jó részt Thoman Lins kéziratának felhasználásával Matheuiss Berger takácsmester. Az egészalakos férfi és női figurák elég nagyméretűek, a polgári kultúra hordozói. Sajnos a takácsok működési helyét nem ismerjük, de pontos és precíz rajzaik e műfaj kiemelkedő példányai. Talán a kecses kétfejű sas mellén látható T betű utalhat Tirol területére. Hazai mintakönyvek Magyarországon a mintakönyvek gyűjtését, rajzoltatását már Malonyay Dezső megkezdte a XX. század elején Somogyban és Tolnában. Népművészeti monográfiája pedig a Néprajzi Múzeumot és természetesen a vidéki múzeumokat is serkentette ezek felkutatására, a szőttes tárgyak, régi mesterremekek dokumentumainak megmentésére. Az egyik legszebb és legrégibb mintalap közlésére a veszprémi múzeum évkönyvében került sor 1941-ben Herkely János cikkében (Herkely 1941). A Takácsiból származó 1782-re datált mintakönyv lapjai talán a felsőgörzsönyi mintakönyv rossz megtartású lapjai közé keveredhettek, és mint eredeti dokumentumok eltűntek. Az általunk megismert mintakönyveket származási helyük szerint térképre vetítettük, amelyen három nagyobb összetartozó csoport körvonalazható. Az első csoport a Kis- és Nagy-Kunság nagy területéről, de talán úgy is mondhatnánk, hogy az Alföld városaiból származik. A második a Dunántúl Balatontól északra eső szövőközpontjaiból való. A harmadik csoport pedig a Dunántúl déli felében maradt fenn. A mintalapok száma összesen közel 1300-ra rúg. A feldolgozáshoz a számítógép adta lehetőségeket igyekeztünk kihasználni. Valamennyi mintalap szkeneléssel került gépbe, kódszámmal ellátva. A kinyomtatás után kigyűjthető volt a „madaras" motívumtár, ennek szerkesztése könnyebbé vált. Lehetőség nyílt kisebb retusálásokra, részletek kiemelésére, végül a mintalapok kicsinyített formában történt szerkesztésére, a mintakönyvek teljes közlésére. A képaláírások feleslegessé tették a képjegyzéket, de megkönnyítették a területi és időbeli tájékozódást. Mintakönyvek hazai kiadására sajnos nem került sor. A szándékon túl, csak egy szöveges tankönyv készült 1829-ben: „Nemes Bereczky János, takács mester, s a Tek. Jász 's Két Kun kerületben a

1 takács mesterségnek rendes tanítója Kis Kún Szabadszállásán. Pesten, 1829: Útmutatás a' takáts mesterségre. A' takáts mesterségen lévő ifjúság számára." A 48 szöveges oldalhoz két kőre metszett, vonalazott oldal csatlakozik, a tervezendő, kísérleti minták rajzolására. Sajnos az ígért nyomtatott mintalapok a költségek miatt 35