Domonkos Ottó: A magyarországi takácsok mintakönyvei. A Soproni Múzeum kiadványai 4. (Sopron, 1998)

4. Hazai mintakönyvek

máskorra halasztattak. így hát a kéziratos másolatban is terjedő mintakönyv (Boross 1962) hivatását nem nagyon válthatta be, hiszen éppen a szövést gyakorlott és egyszerű példák nélkül nem lehet megtanulni. Tartalmilag kifogástalan a munka, amely tankönyvszerűen az I. részben „A

1 takáts mesterségnek eggyügyűbb műveinek készítései." a második rész „Melyben a' takáts mesterségnek jelesebb, és titkosabb műveinek készítései foglaltatnak". A sióagárdi kéziratos másolat éppen ezeket vezette be a mintakönyvbe, mint hasznos útmutatást. Az első rész fejezetei: I. A

1 Tsévélésről. II. A' Fonál vetésről. III. Az Igéről, Pászmáról, és Kötetről. (A négyes vászontól a negyvenkettesig adja a számításokat és példákat.) IV. A' fonálnak font számra való nyújtásáról, V. A' Fonálnak feltekerítéséről. VI. A' Fonálsodrásáról. VII. A' Szerszámnak húzásáról. (A felvetésről.) VIII. A' Baratzk magosnak húzásáról. IX. Az Istámosnak Húzásáról. X. A' Fonálnak eresztéséről, Kenéséről, és szövésének módjáról. XI. A' dupla verés szövésének módjáról. XII. A' Magyar Pikk szövéséről. XIII. A

1 vesszős formáról. XIV. A' fehér pántlikás formáról. XV. A' bornyomó vagy gyapjús 'sáknak szövéséről. XVI. Az ollyan vászonról, a' melly kétfelé válik. XVII. Az ollyan tsipkésforma szövéséről, a' mellyet táblával kell forgatni. A második rész fejezetei: I. A

1 magyar Sávolyosról, vagy kotzkás formáról. II. A' Forgatásos Művekről, á Fehér formáról. III. A' forgatásos veres formáról. IV. A

1 Forgatásos rakott müvről. V. A' Borda-Kötésről. VI. A' szövőszék felállítása módjáról. (Ez utóbbi a remeklés első feltétele volt a középkortól kezdve.) A csatolt raszteres lapokat „Kőre metszette Schmid sk. Pesten". Egy csillag minta az alsó sarokba, egy megkezdett kétfejű sasos minta pedig a bal felső sarokba került. A tervezett metszett mintalapok nyilván az iparrajz iskolák szokásos geometrikus motívumai lettek volna, jó esetben a második részben soroltak közül is megismerhettünk volna néhányat, amelyek ekkor már széles körben szövésre kerültek. Tankönyv számba vehetők még a szentesi Nagy Sándor (1794) kéziratos munkái (Nagy V. 1989) és a hódmezővásárhelyi Bécsi Sámuel (1824) mintakönyvének útmutatásai a fonalak festéséről, a nyüstök felkötésének módjáról stb. (Boross 1966). A Bobrovszky által idézett XVI-XVII. századi leltárak mintás szőttesei között az általános kék mustrák mellett vörös színű csíkozásról is értesülünk. Az egyetlen „madaras" megjelölést Tarczali Csukat Péterné ingóságai között olvashatjuk: két közönséges és egy madaras fedél alakjában. A szőtt díszítmény mintázatára vonatkozóan igen kevés a pontosabb megjelölés, ezért aztán a lőcsei képesabroszokat is szőtteseknek minősíti Bobrovszky, hiszen a damasztszövés 36