Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Erdész Sándor: Tudós mesterek a néphagyományban

rom tenger mosta a határa széleit. így akkor a vénasszonynak élve maradt a fia." (Erdész 1968, 70-72.) Egy bukovinai székely népmeséből idézzük a következőket: Egy királyfi addig lovagolt, amíg a selyemréten meg nem találta apjának öreg barátját, akinek minden nap az ellenséget le kellett vágnia. Másnap a királyfi is részt vett a csatában és együttes erővel hamar legyőzték a katonákat. A hírnök azonban megszökött, de nyomába eredtek. Leereszkedtek a pokolba, ahol egy házban megtalálták a hírnököt, de volt ott egy öregasszony is. Az öregasszony egy esztovátában ült és állandóan szőtt. „Amikor előrántotta az esztovátát, akkor kiszökött belőle egy gyalogos katona. Amikor megint egyet rántott az esztovátán, akkor meg kiszökött két lovas katona. Úgy, hogy állandóan szőtte a katonákat." Ezeket a katonákat is levágták, az esztovátát pedig elégették. A vénasszony életben maradt, mivel segítséget nyújtott a két vitéz hazatéréséhez (Penavin 1984, 242-249). Vas Laci, ugyancsak egy székely mese hőse, útnak indul, hogy az eltűnt két húgát megkeresse. Találkozik egy öregasszonnyal, akinek volt egy bűvös esztovátája. De hiába szőtte a katonákat, a fiát mégis ellopták a sárkányok. Az öregasszony kérte Vas Lacit, hogy szabadítsa ki a fiát, jutalmul neki adja az esztovátáját. A hős elindul és egymásután legyőzi a három sárkányt. Kiszabadítja az öregasszony fiát és egy királylányt is. Hazamennek, Vas Laci megkapja a bűvös esztovátát, majd elnyeri a királykisasszony kezét és király lesz. Idővel nagy háború keletkezett, s mint királynak, neki is mennie kellett. „De Vas Lacinak ott vót az osztovátája, kiállítatta a harcmező szélire, s elkezdte csak szőniszőm a katonákat. Ahányat ütött minden ódáiról, két-két katona ugrott ki. Úgy megszaporodtak a katonái, hogy mán azt se tudta, hogy mit adjon enniök." Hamar megverték az ellenséget. Vas Laci pedig híres vitéz lett (Sebestyén 1977, 27-33). A tudós kovács Hagyományainkból tudjuk, hogy a falusi gazdálkodók a tűznek, vasnak, a vasból készült szerszámoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Ez érthető, hiszen a kovácsmester műhelyében nap mint nap láthatták, hogy a tüzes vasdarabokból kalapácsütések, szikraeső közepette - különféle hasznos tárgyak keletkeznek. A kutatók szerint a vas tisztelete már a vaskorszak kezdetén létrejött, mivel az új fém jóval erősebb volt a kőből, fából, bronzból készült eszközöknél. Diószegi Vilmos ír arról, hogy a vas misztikuma természetszerűen átháramlott a velük foglalkozó mesteremberekre, a kovácsokra. A régi török népeknél a fejedelem, a szibériai népeknél a sámán rendszerint kovács is volt. A tudós kovács az emberés állatgyógyításhoz is értett. 78