Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Erdész Sándor: Tudós mesterek a néphagyományban

Hagyományainkban gyakran találkozunk olyan hiedelmekkel, melyek a vas babonás erejéről szólnak. Szinte máig is élő szokás, hogy az úton talált lópatkót hazaviszik és az ajtó küszöbére szegezik „...legtöbbször a száraival az utca felé fordítva, mintegy bemenő helyzetben, mert akkor, a háziak magyarázata szerint a szerencsét behozza" (Solymossy 1933, 98). Buczkó József ír arról, hogy korábban a kovácsok a zsebükben vagy kabátjuk hajtókáján patkószeget hordtak. Bodgál Ferenc kéziratára hivatkozva közli, hogy ennek feladata a mesterség előmozdítása volt. A patkószeg jelképezte azt is, hogy a tulajdonos betartja a munkatilalmi napokat. így csendes héten vagy pénteken nem használhatják a szeget, mivel az Krisztus kinzóeszköze volt. A kovácsok nem dolgozhatnak tüzes vassal Szent Flórián, a tűz mestereinek védőszentje napján sem (Buczkó 1994, 183). Vihar ellen a vas mágikus erejével védekeztek. Bihar megyében „...ha a nép jeges esőt lát közeledni, ásót, kapát, vasdarabot dob feléje, azt híve. hogy a felhőt velük elvágja, s a jég elkerüli a vidéket" (Solymossy 1933, 101). Úgy tartják, hogy a forgószél a boszorkányok szekere. Ha valaki kést dob a forgószélbe, a kés eltűnik, vagy véresen esik le, esetleg a késdobó ismerőse viszszaadja a kést, aki megmutatja a kapott sebet (Bihari 1980, 42, 11). Ha forgószél közeledik, különösen a gyermekekre kell vigyázni, mert a boszorkányok elragadhatják. Újdombrádon történt, hogy egy kisfiút az anyja a szélforgó közepéből mentett ki. Úgy tartják, hogy a kést nem jó a forgóba beledobni, mert azt a boszorkányok visszavágják. Néprajzi gyűjtések alapján tudjuk, hogy a rendkívüli erejű férfiak általában „Vas" nevet kaptak. Idézzünk néhány példát! Az óföldeáki Vas Laci olyan erős ember volt, hogy egy kovácsműhelyben vállára rakták az üllőt és egyet került vele ott a magtár körül. Máskor pedig a magtárban két zsák búzát feltettek a vállára és azt hazáig vitte (Polner 1989, 54). A csanyteleki Vasgyúró (Kovács János) mondotta magáról: „Kiskoromba nagy vasbarát vótam, mindég a vasak között játszottam. A vasakbul mindent formáltam. Kockákat csináltam belüle meg kisházat. Amit tudtam." Egyik rokona úgy emlékezett Vasgyúróra, hogy politikai okok miatt hosszú ideig üldözték, majd elfogták. „Megbilincselték, megfogták, de megszökött. Olyan erős volt, hogy amint elfordult a rendőr, két percen belül a bilincset leszakította a kezéről és úgy elment, hogy nem bírták megfogni." Egy másik közlés szerint „...azért lett ű Vasgyúrónak elnevezve, mert aszonta, hogy ű még a vasat is meggyúrja, amint az asszonyok a tésztát (Polner 1989, 23, 31). Nyírbátorban jegyeztem le egy Vas Jankó című, hasonló tartalmú népmesét. A mesélő szerint „Vas Jankó bizony olyan erős volt, hogy a vasat gyúrta, úgy, mint az asszonyok a tésztát" (Erdész-Jenssen 1970, 59). 79