Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Hoffmann Tamás: A dohányról és a dohányzásról

Hoffmann Tamás A dohányról és a dohányzásról Amerika felfedezését követően meggyorsult a kontinensek közötti érintkezés, és az importcikkek jóvoltából Európában növekedett az élvezeti szerek választéka. Az Újvilág egyik itala a csokoládé, a kakaóbab őrleményének fozete - titokzatos eredete révén - újdonsággal egészítette ki a családi összejövetelek italválasztékát. A 17. században már sokan kávét is ittak, majd a 18. század óta teát. Megváltozott tehát a családi összejövetelek, a vendéglátás kínálata. Az eszemiszom (és foként az ivászat) helyett ildomosabb lett a csokoládé, kávé vagy tea ivása, melyhez gyümölcsökkel díszített lepénydarabkákat (süteményeket) kínáltak. Elmaradt a trakta. Városokról terjedt vidékre a módi és ÉszaknyugatEurópából Közép-Európa tájaira. Teljesen meghódította idővel Észak-Amerikát. Ezeken a területeken ma is tartja az elmúlt három évszázadban elfoglalt pozícióit. Ugyanez a helyzet Skandináviával és az oroszok lakta Kelet-európai régióval, ahol sok helyi szokás színezte a divatos teafolyamot, de a tendencia jól érzékelhető. Az egzotikus magvak őrleményének és a füveknek forrázata persze sehol sem helyettesíthette a jó öreg itókát. A fogyasztási alkalmak és italok - szerencsére differenciálódtak. Minthogy eleinte az alkoholtartalmú nedűket főleg romlott borokból desztillálták, a maradékot összeöntögették, pancsolták és lepárolták, vagy (ami még egyszerűbb és olcsóbb volt) gabonából (sőt az elmúlt kétszáz évben már itt-ott krumpliból) főzték, nem nagyon dicsekedtek a tudományukkal. Ha itallal kérkedtek, nemes, import borral tették. Érthető, hiszen a szóban forgó területek zöme borbehozatalra szorult. Itt a népesség a középkorban a városokban - a sör kiegészítéseképpen - rákapott a drágább borra, de falun csak aló. századi nagy gabonatermesztési hullám hatására szokott rá a sörivásra. Tehát miközben az Alpoktól északra mindenütt megnőtt a reprezentatív italok értékválasztéka, délen semmi sem változott. Itt nem ittak sört, és a habzó nedű ma sem tölti meg a tápcsatornákat. További különbség, hogy a mediterrán Európában jószerével csak a kávé lett divatos ital, de ez sem alakította át a családi vendéglátás hagyományos rendjét. Mindamellett letagadhatatlan, hogy a szóban forgó divatváltozás a társadalmi érintkezés megváltozott dinamikájának következményeként értelmezhető. A csokoládé, kávé és a tea távoli világok üzenetei. Ráadásul egyik sem érkezett egyedül. A tengerentúli szállítmányok ugyanis kiegészültek még egy másik tétellel, a dohány báláival. Az ital narkotikum, a dohány is az. Persze mindkettőről kisütötték a középkor vége óta, hogy gyógyhatásúak. Talán magukban mégis bevallották: élvezetük kifejezetten arra jó, hogy aki leissza magát, az vigasztalódni akar i> 387