Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Hoffmann Tamás: A dohányról és a dohányzásról
veszteségeiért. Még a dohány is erre volt jó. A „gondűző pipafüst" kellemes ködével lengte körül a hétköznapok viszontagságait. A világ megváltozott, és előbbutóbb mindenkinek szüksége volt narkotikumra. Guillotin dr. találmányának alkalmazói ezért nem tagadták meg pácienseiktől a cigarettát és a pohárka konyakot. A dohány narkotikumát hovatovább mindenki megkapta, s magyarázatot talált arra, minek ellenszereként ragaszkodik hozzá. Bár eleinte a dohány élvezetét tiltották a hatalmasok, de nemsokára a hatóságok mindenütt megengedték a csaknem ártalmatlan élvezetet, és a férfiak szabadon dohányozhattak. A dohányjövedékből ugyanis a hatóságok szép bevételre tettek szert. Voltak azonban a hatóságoknál hatékonyabb törvényalkotók is, tiltásaikat méltányolták az emberek. Az íratlan törvényeket, a közgondolkodás szankcióit megtartották, egyelőre ugyanis a dohányzás örömeit megtagadták a szebbik nem képviselőitől. Végeredményben a dohány a társadalom egészében a felnőtt lakosság számára csak akkor vált élvezeti cikké, amikor a falvak népe az ipari tömegcikkek fogyasztójává vált. Ekkor pedig pénzre volt szüksége. Mondhatni, izgalmi állapotba jutott. A pénz megléte, vagy hiánya viszont mozgásba hozta a társadalmat. Szüksége volt narkotikumra. A dohány tudományos ismeretét elsőként Matthias de Lobel Herbarium-a (1576) igazolja. Kolumbus hajónaplójának 1492. október 13-án kelt bejegyzésében ugyan az áll, hogy a kubaiak száradt leveleket sorodnak össze, szájba véve meggyújtják és a füstöt az orrukon eregetik ki. November 6-án pedig azt találta feljegyzésre méltónak, hogy a levelekből férfiak és nők egyaránt hengerkéket sodornak, azt meggyújtva a füstöt belélegzik. A látvány - úgy látszik - osztatlan tetszést aratott. Egy 16. századi hajóorvos a tenger párás levegője miatt támadt légzési panaszokat „allopatikus módon", azaz a parázsra vetett dohánylevelek füstjével óhajtotta megszüntetni, mert felfogása szerint a füst jótékonyan befolyásolja a szív és az agy működését. Erre törekedett a 16. század derekán több angol és francia kollégája is. A szivar egyébként maya szó (cikar), és füstje a kultuszcselekményeket lengte körül, ahogyan a „béke-pipa" füstjének is kultikus jelentőséget tulajdonítottak. Másutt mindenféle betegségeket reméltek vele gyógyíthatni. Az amerikai indiánok sikereiről tudomást szerezvén európai orvosok is próbálkoztak a praktikával. Az erről szóló bizonytalan utalások közül kiemelkedik André Thévét szerzetes neve, aki Kolumbus egyik matróza után 1518-ban Spanyolországba közvetítette az első dohánymagvakat, majd 1556-ban Portugáliába is vitt belőlük. Portugáliában tehát dohánypalántákat ültettek. Nemsokára, 1560ban a lisszaboni francia követ, Jean Nicote, felfedi jelentésében a termesztéséről szóló mende-mondák mögöt húzódó igazságot, azt állítva, hogy a füvészkertekben ezt a növényt gyógyászati célból nevelik. (A hír széles körben elterjedt. Innen a nikotin név.) Orvosai tanácsára Medici Katalin is buzgón eregette a füstkarikákat szivarjaiból. Mások is így tettek. (A 17. századi fuvészkönyvekben olvasható 388 A
