Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

maznak, ezért a kapcsolat feltételezhető. Annál is inkább, mert pala szavunk csak a XVIII. század folyamán vált ismertté. A palatábla magyarországi gyártásáról" a legtöbb adattal Máriavölgyből (Pozsony megye) rendelkezünk. Schafarzik Ferenc szerint ott már a XIX. század közepén készítettek palatáblát és palavesszőt. Exportáltak pl. Ausztriába, Németországba. sőt Amerikába is (Schafarzik 1902, 5). 18. kép Palatábla szivaccsal, kutuval és palavesszökkel. Pataji Múzeum 98. 1. 1-2. és 68. 673. 1. 1-2. (Fotó: Molnár Magda) A bányát 1862-ben egy részvénytársaság vette át és nagy lendülettel szinte egy egész hegyet bontott ki, ahonnan hatalmas palakőtáblákat tudtak nyerni. Abban az időben 400-500 darab iskolai tábla készült ott el naponta. A „számtáblá"-k ezerjét 15-135 forintért adták el a helyszínen. „Az áruczikknek jósága igen dicsértetik, kivált a számtábláké, melyek vékonyságúk mellett kellő szilárdsággal birnak és teljes elismerést érdemelnek. Egyes szállítmányok már Egyiptomba és Amerikába is küldettek s a legtávolabb országokba is elküldetni készülnek." (Pozsony és környéke 1865, 144-145). Egy 1865-ben megjelent tanulmány szerzője rámutatott arra, hogy hány millió gyerek használja a palatáblát és ezért az „a legnevezetesebb üzlet tárgya lehet." Mi eddig mégis Bajor- és Szászországból hoztuk be azokat: „Szép összeget adtunk tehát a külföldnek oly terményért, melyet idehaza sokkal jobb minőségben birunk." Az említett országokban az iparosok megveszik a palát a bányákban, mégpedig az olcsóbb és ennek megfelelően gyengébb minőségű fajtáját. Ezt letisztítják, megcsiszolják, méretre vágják, majd fakeretet készítenek neki. Utána maguknak kell gondoskodni az elszállításáról és értékesítésről. Ezzel szemben 291