Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

Máriavölgyben a munka nagy részét gépekkel végzik, és naponta 5000-6000 darab iskolai táblát állítanak elő (ez ellentmond a fenti adatnak!). Ennek köszönhető, hogy „a máriavölgyi palakő-készitmények helyt foglalhattak a világpiaczon." A palatáblák kiváló minőségét így rögzítette a szerző: „[...] a máriavölgyi táblák csinos külsejűek és szép sötét szinüek, melyen az írás a legtisztábban kivehető; mathematikailag egyenes és sima felülettel bírnak, s irás- valamint rajzoktatásra teljesen alkalmasak; súlyra nézve is jóval könnyebbek a közönségeseknél, s végre - a mi fődolog - még a legsilányabb minőségű külföldi tábláknál is sokkal olcsóbbak." (Szathmári 1865, 239-244). Ugyanabban az évben a Vasárnapi Újságban megjelent cikkben (1865, 148) egyebek mellett a következőket olvashatjuk: „Csupán iskolai használatra szolgáló pala-számtábla 4-5000 készül naponkint, s remélhető, hogy e szám még meg fog kétszereződni. Mennyi ezer meg ezer gyermek tanulhatja meg ezeken az irás és számolás elemeit!" A máriavölgyi palatábla a múlt század második felében is keresett árucikk maradt: „A pala simasága és aránylag puhasága nagyon alkalmassá teszi az írópalatáblák előállítására, kivágva, csiszolva és pléhkeretbe foglalva még az export tárgyat is képezi s nagy mennyiségben szallittatik Amerikába is." (GesellSchafarzik 1885, XV). A millenniumi kiállításon (1896) az Első Máriavölgyi Palabánya többféle készítménnyel szerepelt, „Nem láttunk ellenben iskolapalatáblákat, miket úgy tudjuk. azelőtt szintén gyártottak Máriavölgyön" - állapította meg Schafarzik Ferenc (Schafarzik 1897, 191). Úgy látszik, a helyzet néhány év múlva sem változott, bár a szakemberek nagyon ajánlották a palatábla gyártását, pl.: „[...] olvasván a m. kír. Statiszt. hivatal kimutatásaiban, hogy iskolai palatáblákért és palavesszőkért évenkint 80,000 koronát adunk ki külföldi árúért, nem kellene-e eme palabanya tulajdonosának megint inkább arra törekedni, hogy palatáblát gyártson, a mivel elsősorban hazank szükséglétét kilehetne elégíteni?" (Schafarzik 1902, 5). Két év múlva ugyanaz a szerző megállapította, hogy a korábbi jelentős export ellenére Máriavölgyben „Jelenleg, úgy látszik, Írótáblát nem készítenek többé." (Schafarzik 1904. 245). A készítés megszűnésének pontos okát nem ismerjük, de az kétségtelen, hogy a századforduló idején a palatáblát általánosan használták az elemi iskolákban az írás és számolás elemeinek elsajátítására. A Bükk hegységi palabányák írótáblagyártásáról kevés adatunk van. Arra van utalás, hogy a kisgyőri (Borsod megye) agyagpalából készítettek iskolai táblákat is (Frisnyák 1970, 41; Hevesi-Kletz-Lénárt-Prosek-Repei 1977, 262). Ez semmiképpen sem lehetett nagy mennyiségű. 1920 után ezeket nyugatról, elsősorban Németországból hoztuk be. 292