Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Szabadfalvi József: Herman Ottó a modern kisipar megteremtéséért

erről az oldalról, hogy mi követeltük volna a külön vámterület felállítását azért, hogy a külföld összes iparczikkeit nagy vámokkal sújtsuk, hanem követeltük azért, hogy azon faktor, mely a behozatalt és kivitelt egyáltalában szabályozza, ne Ausztria kezében legyen, hanem Magyarországéban."

4 Hosszú beszéde második részében idevonatkozóan tovább érvelt, felvetve alapvető politikai követelését, az ország függetlenségét más területeken is: „T. ház! Az iparkérdés tárgyalása alkalmával azokon kívül, amiket eddig mondtam a külön vámterületre, a pézügyekre és hadügyekre nézve, kiváló súly fektetendő magára a munkáskérdésre is. Az a mozgalom, az a türelmetlenkedés, amelyet mi e téren tapasztalunk, tapasztalható nemcsak a munkásoknál, hanem tapasztalható Magyarországon más sociális rétegekben is." E témánál azután hosszasan elpolemizált, felvetvén a szocializmus és a communismus problémáit is.

5 Az ipartestületekről is véleményt mondott: „... én nem habozom kimondani, hogy a magam liberalismusát a legkevésbé tartom compromitálva az által, hogy ha helyeslem azt, hogy Magyarország iparosai testületet alkossanak... Alkossunk társulatokat, mert ma már Magyarországon megszűnt az egyén nyomatéka, csupán azoknak van szavuk, a kik családi, vagy vagyoni réven tudják védeni maguk súlyát. Ha már az egyéni tekintély egészen alászállott, léptessék életbe nem csak az iparosok, hanem a földmívelők is mindenütt azt a társulati rendszert, hogy ezen az úton iparkodjanak magukat megvédeni."

6 E beszéd során is kiütközött Herman Ottóból az oktatásügy iránt különösen érzékeny politikus. Beszédében felvetette a mesterséget tanulók oktatásának ügyét is: „Én, t. ház, nyíltan és határozottan kimondom, ettől a törvényjavaslattól semmi nagyot sem várok, várok csak annyit, a mennyi épen culturalis szempontból benne le van fektetve, t. i. iparoktatás, tanonezoktatás ügyében; a többi, a mi voltaképen a derekát képezi, t. i. a magyar ipar emelése, az iparosok sorsának javítása, anyagi erejének előmozdítása ezen az uton absolute lehetetlenség. Ezt másként elérni nem fogjuk, csupán a külön vámterület felállításával s hozzá teszem, a külön vámterülethez még mindazon cardinalis és fontos factorok hozzáadásával, melyek nélkül a külön vámterület sem ér semmit."

7 Beszéde végén tehát ismét visszakanyarodott alapvető téziséhez. Az ipartörvény tárgyalása során, néhány nappal később, 1884. április 2-án ismét felszólalt. Ez alkalommal az ipart tanulók törvény szerinti elnevezéséről jelentett be külön véleményt: „A magam részéről felkérem a t. házat egy szónak a megváltoztatására, a mely szó a törvényjavaslatban körülbelül 150-szer fordul elő és a mely szó a magyar nyelvészek által pártkülönbség nélkül mint valóságos 4U. o. 177. 3U. o. 178-180. 6U. o. 181. 7U. o. 178. 158