Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Paládi-Kovács Attila: Paraszti járművek néhány 18. századi árszabás tükrében

egyezett. Különös, hogy ugyanott a kovácsok limitációja ezeket a jármüneveket nem említi. A kovácsok három jármüvet sorolnak fel: „Magyar Lógós Kocsi", „Somoijai Kotsi" és „Béres Szekér". A két mesterség limitációja szerint tehát három kocsifajta létezett a megyében: óvári saraglás kocsi, magyar lógós kocsi, somorjai kocsi. Ezek közül a Néprajzi Lexikon és Timaffy László munkája csupán a somorjai kocsit említi (Timaffy 1985, 67-68). Pozsony megye 1743-ban készült limitációja több jármüfélét és táji típust ismer. Bognár árszabása említi a fakó szekér és a béres szekér mellett a hegyaljai szekeret és a hosszú szénás szekeret is. Kocsit csak egyet nevez meg: a somorjai kocsit. A kovácsok díjszabása két kocsifélét ismer: a magyar kocsit és a somorjai kocsit. Előbbi a drágább, talán azért, mert fél födéllel készült. A szekerek közül a béres szekér és a hegyaljai szekér neve tűnik szembe. Feltűnő a megye hegyvidéki és síksági tájainak eltérése, amit az árak megállapítása során is tekintetbe vettek. A nehéz hegyaljai szekér Pozsonyban volt a legdrágább, a Pozsonyi Hegyalján (Bazin, Modor, Szentgyörgy) pedig a legolcsóbb. Olcsóbb, mint Somorján, a Csallóközben. A somorjai kocsit is drágábban adták Pozsonyban, mint Somorján és a megye síkságán. Tanulságos, hogy Esztergom 1724. évi árszabásában szintén említődik a somorjai kocsi (Kemecsi 1997, 106 és melléklet). Ugyanakkor a Sopron megyei bognárok limitációja a győri kocsit, a „ könnyű Győri kocsihoz való hajtott oldalak" -at emlegeti (Domonkos 1980, 66). Figyelmet érdemel, hogy miközben a győri limitáció (1723) nem tesz említést „győri kocsi"-ról. ugyanakkor első helyen áll benne a „Somorjai kocsi görbe oldalastuF (Timaffy 1979, 118). Igen valószínű, hogy ugyanarról a kocsifajtáról van szó bármelyik városnévvel kapcsolják össze. Nemcsak Sopronban, de Somogyban is a győri kocsit emlegetik a limitációk. Somogyban is szólnak ezen kocsitípus jellegzetes „görbe oldalar'-rol (Domonkos 1991, 711, 720). Arra kell gondolnunk, hogy ez a kocsitípus, amit Győr, Pozsony, Komárom, Esztergom somorjai kocsi néven ismert, a távolabbi tájakon győri kocsiként terjedt, vált ismertté a 18. század folyamán. Új kocsiféle volt akkor a cséza, amit Sopron 1724 évi bognár-limitációja többször is említ, de a mosom és pozsonyi árszabásokban hiába keresünk. Említést érdemel, hogy a 20. századi táji és helyi jármű változatok nevét a vizsgált limitációk nem említik (pl. szanyi kocsi, szerdahelyi kocsi, lébényi kocsi, szigetközi kocsi, szentiváni lőcsöskocsi, szentmártoni fékeskocsi, szabadhegyi kocsi). A Pozsony megyei limitációban is hiába keressük a pozsonyi szekér nevét, holott már a 15-16. században hírnévnek örvendett. A hegyaljai szekér nevét, típusát néprajzi irodalmunk nem ismeri, a Néprajzi Lexikon sem említi. Első előfordulását Sopron megye 1703. évi limitációjában találjuk (Paládi-Kovács 1984, 166; Domonkos 1980, 36-37). A kovácsok és a bognárok árszabásában egyaránt előfordul. (Pozsony említése a szövegben az irat előzményének ottani 372