Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Knézy Judit: Adatok a jómódú somogyi köznemesek építkezéséhez és lakáskultúrájához a XVIII. század végétől a reformkor végéig

Svastics Antalné született Tallián Magdolna 1824-ben bekövetkezett halála után 1837-ig összeírt és felosztott vagyona tartalmazott ötvösi, ráczörsi, ecsenyi, tótkéri, miklósi, pusztakorpádi és szentgáloskéri birtokokat. Építkezési összehasonlító vizsgálathoz ebből a legkiterjedtebb egységet vettem alapul, a Svastits örökséget képező szentgáloskérit, nem a jelentéktelen ötvösit. Ez az épületleltár mutatja, hogy a XIX. század elejére miként kezdett felzárkózni a módos köznemesség a birtokain lévő gazdasági célú építmények és az alkalmazottak lakásainak tartalmasabb anyagokból való létrehozásában a nagybirtokok majorjaihoz. Tóth Tibor állítja, „a középbirtokokon a jobbágyfelszabadítást megelőzően a termeles alapvetően csak a rendelkezesre állo földek nagyságát tekintve különbözött az átlagos nagybirtokon folyó termeléstől. A termelés technikai és technológiai feltételeiben főként a termelékenységet alapvetően meghatározó élő- /robot/ és holtmunka /eszközkészlet/ minőségében a két birtoktípus között számottevő különbség nem volt", csak a nagybirtokosok a birodalmi gazdaságpolitikai döntéseket könnyebben tudták a saját javukra fordítani, könnyebben jutottak általában kölcsönhöz, mint a középbirtokosok (Tóth 1980, 12). így nyilvánvaló, hogy a gazdálkodást szolgáló épületek rendszerében a köznemesek igyekeztek a nagybirtokosok majorjait is modellnek tekinteni. Szentgáloskéren. az idős tulajdonosnő lakhelyén a major és a község területén, illetve a két kúria vagy kastély környékén 57 épületet vettek szamba (SML XIII. 17. sz. 29. d ). Köztük a legrangosabbnak számított a residentionális ház „két szárnyra, téglából épült, bolthajtásos szobákra, a fedele cserép, sindelre, jó állapotban". Sajnos a szobák számat nem említették. A korábbi urasági lakhely a „Felső kastély" vagy „curiális ház" lehetett, mely ekkor már rossz karban volt, bár téglából épült, fazsindellyel fedték, nyolc szobára, egy konyhára, egy pincére tagolódott, a padlását granánumnak használták, mert csak egy önálló magtár volt. A felsorolt épületek közül 18 tégla-, 8 tömés-, 7 sövény-, 2 borona-, egy kőfalú, kettő épült „erős anyagból", 3 tégla- és 4 fából való oszlopokra, 2 félig fa, félig téglaoszlopokra, kettő vályogból, 1 vályoggal kevert téglából, 1 faoszloppal és téglával kitöltött közökkel, többnél bizonytalan a fal anyaga. Pontos a tetőfedés meghatározása minden objektumnál: zsúppal 22, náddal 11, szalmával 9, cseréppel 2, fazsindellyel 2 volt fedve. A 18 lakóházként szolgáló építmény közül 7-nél írták, hogy kéményes a konyhája. Több egységre tagolódott a birtok, a két kúriára s a hozzájuk tartozó objektumokra, két pajtáskertre, egy gyümölcsös- és egy kertészkertre, stb. A gazdasági épületek között már 1 granárium is volt, 5 pajta, 1 kukoricagóré, 5 istálló és 2 istállós-fészer, 3 fészer, 3 akol, 1 hidas, 1 tyúkól, 1 méhes, 1 kút, 1 szekérszín, 3 pince (2 tejes és 1 zöldséges), 1 hordó „repositórum", 1 vizesmalom, 1 kovács műhelye, 2 pálinkafőző. Az alkalmazottak, árendások lakásául szolgáló épületekben összesen 57 szobát tartottak számon, köztük ugyanígy egyetlen un. tiszttartóház volt, mint az 1774. évi leltárban Ötvösön is, 5 béres-, 4 iparos-, 3 pász357