Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Knézy Judit: Adatok a jómódú somogyi köznemesek építkezéséhez és lakáskultúrájához a XVIII. század végétől a reformkor végéig

tor-, 3 zsidó-, 1 mesterház, 1 özvegyek és 1 cigányok háza, 1 vendéglő tartozott e bir-tokhoz. A legigényesebb gazdasági épület a téglafalú, fazsindelyes, háromszintű magtár, melynek felső része granárium, közepe dohányház, lent zöldséges pince, kocsifészer, présház és borospince. A parasztinál igényesebb tejfeldolgozásra utal a külön bolthajtásos, téglafalú tejespince (szép számú rideg marhát, bivalyt és 1600 feletti birkaállományt osztottak ki a hat örökös között). Kőfalú hordóraktár (de lehet, hogy műhely is) jelzi a borászat szerepét, téglafalú pajták, istállók, birka- és sertésaklok mutatják az állattartás elsőrendűségét, baromfiól csak egy volt. De jellemző, hogy míg tartós fallal készült az épületek fele, fedésük csak 2 esetben cserép, egyébként zsúp, nád vagy szalma. Megtaláljuk már a hosszú cselédházakat is, több „6 osztályos" van azaz négy szobás, két konyhás, de akadt 11 osztályos is azaz kb 7-8 szobás, 3-4 konyhás, a legtöbb lakóház még kétszoba-konyhás, mint a módosabb parasztoké. A rangosabb cselédek konyhája már szabadkéményes. Az ingóságok jegyzéke, köztük a bútoroké és ágyiruháké is aszerint készült, hogy a legfőbb hat örökös, az elhunyt gyermekei személy szerint mit örököltek. Míg a birtokrészekben a „fiág" a női ágnál bőségesebben részesedett, de az ingóságokat egyenlő 6 részre osztották, ennek igen értékes része az állatállomány. A bútorzat is igv hatfelé csoportosítva szerepel az iratban, ezt összesítettem következőképp: 6 „keményfa- és 6 puhafa" ágy (egyik fenyőfa), 2 „kanapé (nádas és 1 kékes"), 1 „supedli" (kihúzós ágy gyerekeknek), 6 asztal (fenyőfa 1, kis 2, jádzó kisasztal 3, darab asztal 1), 1 „pohárszék", 4 „almárium (avét, fentálló, rozant fiókos, térdeplő"), 1 „térdeplő pulpitus, 1 sublat", mely „három fiókra borított", 1 éjjelitartó, 11 szék (5 „kékes, 2 nádas", 4 egyéb), 3 tükör (e-gyik falon függő, másik kis méretű), a legfontosabbak. Még 1 db „réz ágymelegítő" és 1 db „ruhaprés", azaz mángorló sem maradt ki a sorból. A háztartási textíliák közül csak az ágyiruhákat vették jegyzékbe, sem abroszt, sem törölközőkendőt, sem szakasztóruhát, de még függönyt sem. Az ágyiruha elnevezései nagyon pontosan egyeztethetők a későbbi paraszti jelölésekkel. Feljegyzésre került 24 db „párna" (dunna vagy madrac, derékalj), ebből 6 „fehér küttöl, 10 vörös küttöl, 2 vörös sujtásos, 2 fehér", 18 db lepedő, 6 paplan (5 selyem), 16 „vánkos" (4 kék, 3 fehér és 1 kék „vánkosciha"), 7 db ágyterítő, illetve 2 db ágytakaró. A bútorféleségek elnevezésük alapján ugyanazok, mint a XVIII. században, valószínű kivitelezésben, díszítésben, színben, stílusban esetenként lehetnek eltérések az 50 év előttitől. Semmiképpen sem lehettek divatosak, hiszen idős asszony garnitúrájának darabjairól volt itt szó, de komoly értéket jelenthettek, mert érdemesnek tartották a családi megőrzésre és szétosztásra. Mivel ismert darabok voltak sajnos nem részletezték kellően formájukat, anyagukat, értéküket. A felsorolásból kikövetkeztethető, hogy hálóhelyiséget, ebédlő vagy nappali vagy társalgó helységeket rendeztek be a bútorokkal. A tulajdonos női voltára több dolog utal, nem volt pl. íróasztala, de volt több meghitt kis asztala, játszásra szolgáló, s bizonyára kézi358