Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Knézy Judit: Adatok a jómódú somogyi köznemesek építkezéséhez és lakáskultúrájához a XVIII. század végétől a reformkor végéig

Korábbi összefoglalómban igyekeztem képet adni a XVI-XVIII. századi köznemesi és paraszti bútorzat alakulásáról. Ebben már részben idéztem azt az 1774-ben készített leltárt, amely Tallián László ötvösi vagyonáról készült, a jegyzék másolata fennmaradt a Kacskovics-Bánó család iratai közt is. Az épületek jelzése nagyon vázlatos, de modellértékű - Somogyra vonatkozóan - a lakberendezés-együttes számbavétele. Itt az „uraság cunáján ... 5 kő falú szobában'

1 kéményes konyha, kőből árnyékszék, kisebb és nagyobb pince is akadt. Úgy tűnik az összes többi épület fából való volt, akár jelezték, akár nem. A kúria közelében fából cselédszoba, „spaiszkamra", istálló, „életes ház" volt, ugyanott sárból szekérszín, nem tudni miből sertés hidas, zsúppal fedett tyúkól, a felső ún. Kis kertben jégverem. A birtokhoz tartozott még három malom, egy különálló molnárházzal, két pajta, egy kocsmaház minden gazdasági épülettel, méhház a méhesben, kukoricakas, sertésól, gulya- és juhakol, bivaly- és ököristállók, gulyás-, juhász-, hajdú-, cigány-, tiszttartóház, két béresház, gyümölcsöskert, veteményes*, kis- és szürüskert, stb. Az épületek felsorolása, anyagának jelzése is mutatja a gazdaság színvonalát, egyedül az urasági lakóház épült időtálló „kőből", a többi nem. A földesúr lakásának bútorzata, más berendezések, edények, ruhák, ékszerek, fegyverek komoly értéket képviseltek. Akadt itt három „tornyos ágy", egyik felett szúnyoghálót, a két másikra vászon függönyfélét helyeztek el. Minden szobában „kerék asztal", az ebédlő vagy fogadószobában „három darabbul álló asztal", egyben pedig kisasztal is akadt. Huszonnégy darab „bőrszéket", nyolc kisebb-nagyobb tükröt, több „bőrvánkost", egy „zöld posztós kanapét" egy „ostáblát", „asztalra való ütő órát" is találtak. Az ágynemű részét több különböző minőségű paplan képezte, a belső cselédnek is volt ilyen kartonból. Több íróasztal is jelezte gazdájának fontosságát, sürgölődését a vármegye ügyeiben, a maga és családja örökösödési, gazdasági és egyéb dolgainak intézésében: „divófával kirakott egész Schraibtisch... ócska... és fél" és középkorias, bakos szerkezetű „kecske lábokra való íróasztal". A szobabeh tálalásra szolgáló asztalok egyike is bakos „diófa kecskelábokra való" volt. Tallián László többféle szekrénnyel, almáriummal rendelkezett „rostélossal és fiókossal" is, utóbbit könyvekkel rakták tele. A „pohárszékek" egyikében könyveket, másikában edényeket tartottak. „Asztalra való szőnyeg" is előfordult itt, de ez ódivatú volt ekkor már Magyarországon. A fontosabb bútorok között említendők még a „fenyőfa láda két darabból", az ablakokra való „firhangok", a kamrában egy ácsolt láda, azaz „viselt vassal rakott és fözeléktartó szökrény". ugyanitt asztalos szerszámmal rakott ládák is. Valószínű vásári, berchtesgadeni tömegáruként került ide a kis „szalmaládácska", de ilyet másutt is összeírtak. Mindezeken kívül drága ruhaneműk, könyvek, fegyverek, ékszerek, sütő-föző, díszes tálaló, és értékes tárolóedények (SML XIII. 17. sz. 29. d. Az 1774. évi leltár megtalálható még SML IV. 1. b. Protocollum generalium) részletes leltára mutatja az elhunyt gazdának és elődeinek a berendezések iránti igényességét. 356