Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

K. Csilléry Klára: Munkamegosztás a mátraalmási (szuhahutai) faeszközkészítőknél 1950 körül

számított egész tehernek. Lassabban is bandukolt vele, mint azok jobban megrakodva. A 60 év körüliek már az aratást sem bírták, árusítani, falura is ritkán mentek vagy nem is jártak már. Nekik a faszerszám-készítés is tovább tartott. Akárhogy is szerette volna az öregedő ember, nem volt képes egy hét alatt többet megcsinálni, mint 30 darab gereblyét. Ahogy azután méginkább vénült, ez a mennyiseg is egyre jobban csökkent. A 80 éves öregember semmiképpen sem győzött 25 gereblyénél többet elkészíteni hetenként, annyit kellett közben pihennie. Az idősnek nehezére esett a munkához szükséges fát felhasogatnia, nemkülönben készre összeállítani a tárgyakat az egyes alkatrészekből. Ritka volt az olyan ember, mint Gembiczki Honvéd József, aki 83 évesen rendszeresen készítette még a kaszanyelet és a tilót is. Sokan 60 éves kortól lassacskán áttértek az apróbb holmi, fözőkanál, tésztaszedő kanál, kovásztakaró és egyebek készítésére. Mások 80 éves kor körül hagytak fel a nagyobb tárgyakkal. Ettől fogva seprűt kötöttek csak, cifra guzsalylyal babrátak, a fiaik és mások számára gereblyfogat húztak, kaszakocsot készítettek. Az ilyen öregember már igen nehezen mozgott, két seprűbe való gallyért egy egész délelőtt odavolt az erdőn. Ámbár a gereblyefog húzását is alig bírta, minduntalan köhögés fogta el, le kellett közben feküdnie kicsit. Nem is csinált meg többet egy nap 10 gereblyébe való fognál - ami a kutatás idején általános 14 fogas gereblye esetében 140 fogat tesz ki. Említhető összehasonlításul: a fiatalok általában 5 gereblyébe való fogat, tehát 70 darabot húztak meg óránként. De az öregnek már ez a munka is mind jobban terhére esett, egyre többet maradt ágyban. Végül egy napon meghalt. A kisleány ugyanolyan korán beletanult a munkába, mint a kisfiú. Őt is már öt éves korától rászoktatták a fahordásra. A gyűjtögetést szintén megtanulta, akár a fiúk. Hátikosarat is kapott az ilyen idős kisleány. Az értelmesebb öt éves leánykának megengedte az anyja, hogy vele menjen, ha az Alsófaluba (Szuhára) indult vásárolni. „Hogy megjárja magát, tanújjon erősödni". A 6-7 éves kisleányt már elvitte magaval az anyja vagy nagyanyja, ha árusítani ment a szomszédos falvakba, „hogy lássa, hogy mit kell csinálni". Ősszel egy pár orsót tettek neki a hátiba, „hogy örűjjön neki és elmondhassa, hogy már ő is vitt". Máskor meg az ilyen korú leányka maradt otthon a kisebb testvérekkel az árusítással távol levő anya helyett. A 8-10 éves kisleány mindent megcsinált már a ház körül, de ha nem kellett a kicsinyekre vigyáznia, rendszeresen elvitték magukkal az idősebbek. Ilyenkor korához mért terhet cipelt a leányka: 6-8 gereblyét vagy 5 kapanyelet. Ősszel vihetett egy kis háti orsót, mintegy 20 darabbal, és mellette a kezében is valamit, például 4 guzsalyt vagy 3 gereblyét. 328