Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balázs György: Henry Willie Reveley szélmalom tervei a Festecsics család levéltárában

(Balázs 1990, 174). A városi tűzvészt kivizsgáló „Királyi Commissarius Urnák" felvetésére, miszerint egy telken egy szárazmalomnál több ne lehessen, a következőt válaszolja a városi szenátus: „... annak az idevaló környülállásokkal nehéz lenne megállani, mert egy az, hogy egy Malomhoz a' Malmos Gazda Molnárt sem kapna, más az, hogy e' képpen a Malmok száma nagyon meg kevesedne, mellynek máris igen nagy rövidségét tapasztalja az idevaló publikum. Azért így vélekedik, hogy kettő, leg fellyebb három lehet kivált a' nagy telekeken, de ennél több sehol se engedődjön..." (Balázs 1990, 186). Nem lehetnek mindazonáltal csupán malmos telkek, azokon „... lakóépületnek is kellett lennie, hogy minden telken szolgáló és fizető ember lakjék" (Zoltai 1935, 72). A szélmalmok megjelenésének és elterjedésének kérdései a Kárpát-medencében A malmokkal foglalkozó magyar szakirodalom időről időre visszatérő kérdése, hogy vajon a szélmalom, amely viszonylag korán, a 16. századtól vált ismertté a Kárpát-medencében, miért csak a 19. század során teijedt el; a meglévő energiaforrás, a szél energiáját miért nem használták korábban őrlésre? A Kárpát-medencében nem fuj olyan állandó erősségű, irányú és időtartamú szél, mint a szélmalmok hazájában, a nyugat-európai, illetve a Földközi-tengeri partokon. A mérsékelt öv nyugati szeleit a felszín befolyásolja, így a domináns szél általában a medence magasabban fekvő szélei felől fuj a központi sík területek felé. A másodlagos szelek általában ezekkel ellentétes irányúak. A legerősebb szelek általában Ny, Eny-i irányúak, erősségük nem haladja meg a 2,5-3,5 m/s értéket. Takáts Sándor szerint a szélmalmok elterjedésének akadályát az jelentette, hogy a korábbi, ún. bakos típusú szélmalmokkal nem lehetett az ellenkező irányú szeleket kihasználni, valamint a szelek változó erősségét szabályozni, azért a szélmalmok gyakran kigyulladtak (Takáts 1961, 125). Ez az állítás, valamint Lambrecht Kálmán azon véleménye, hogy a szélmalmok Hollandiából teijedtek el Magyarországon, kritika nélkül tovább él napjainkig. (Lambrecht 1911, 11). Legújabban egy holland szerzőpáros - Ans és Dick Nijhof - vizsgálta a magyar szélmalmokat. Elvetik a holland származás elvét, mivel azok a protestáns teológusok, akik Hollandiában tanultak, elsősorban Erdélyből érkeztek oda, ahol pedig a molinogeográfiai körülmények nem kedveztek soha szélmalmok építésének... Az ún. „Holland-típusú" szélmalom egyébként is akkor kezdett elterjedni a Kárpát-medencében, amikor a holland kapcsolat már a múlté volt. Megvizsgálván a legtöbb fennmaradt szélmalmot, arra a következtetésre jutottak, hogy azok a külső formai jegyen túl, hogy tudniillik a szélmalom teteje körbeforgatható, eltérőek a holland szélmalmoktól (Nijhof de Knegt - Nijhof 1989, 293-304). Pethe Ferenc a 19. század elején a „Holland típusú szélmalmok" elterjesztését 306