Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balázs György: Henry Willie Reveley szélmalom tervei a Festecsics család levéltárában

szorgalmazta nálunk, 1832-ben Gáthy János még mindig hiányolja azokat (Pethe 1814, 154., Gáthy 1832, 69-75). Már Győrffy István felveti, hogy a holland eredeztetés helyett inkább a lengyel, orosz, román vagy éppen bolgár területeken kellene vizsgálódnunk, ahol a szélmalmokat jóval korábban ismerték, mint nálunk (Győrffy 1920, 230-231). Bordás Attila pedig a dalmáciai eredet lehetőségét vizsgálja (Bordás 1989, 769). A meglévő, bevált malmok, hajtóerők - vízi-, szárazmalmok, taposó- és tiprómalmok; vízi- és élőerő - más típusokkal, más energiafajtával való felcseréléséhez nagyobb változások szolgáltathatnak elég okot. Ilyen változások következtek be a 18. század végére, amikor a török hódoltságot, a felszabadító háborút s a Rákóczi felkelést, majd a szatmári békét követően az ország elnéptelenedett területeinek újratelepülése, a lakosság számának erős növekedése, a vízszabályozási munkálatok megindulása, a szántóföldi termelés újabb térhódítása az elpusztult malmok újjáépítését, új malmok megépítését követelték meg. A betelepülőkkel kézművesek, földmérők, mérnökök is érkeztek, akik új ismereteket, típusokat hoztak magukkal. Nem véletlen, hogy ebben az időben, a 18. század végétől kezdődően tűnnek fel a Kárpát-medencében addig ismeretlen típusú malmok, amelyek mind az újítani akarás, a termelékenyebb típusok keresésének jelei. Ekkor jelennek meg a már Kárpát-medence szerte ismert és alkalmazott középen hajtó szárazmalmok mellett az élőerővel hajtott szárazmalmok más típusai. így például az alulhajtó szárazmalmok, melyeknek egyetlen máig megmaradt példányát Domonkos Ottó gyűjtötte Csapodról az 1960-as években, s amely azóta Európa-szerte egyetlen technikatörténeti ritkaságként a városi múzeum állandó kiállításában került felállításra (Balázs 1984). Ugyanígy a Nagy Gyula által Mekényesen talált gabonaőrlő és olajütő szárazmalom, amely a Nyugat-Európában általánosan elterjedt többfunkciójú felülhajtó szárazmalmok szép példája (Nagy 1966). A szélmalmok első megjelenése a Kárpát-medencében aló. századra tehető: „... Sopronban csupán 1503-ból tudunk szélmalom létezéséről. Ez a mai SzentJános templom mellett, a Bécsi-kapu közelében állt, és ezért nevezték a kaput egykor Szélmalom kapunak (Windmühlthor)" (Horváth 1993, 272). Egy másik adat 1545-ből a következőképpen szól: „Az nap attam az szel malomnál az molnarnak tiz pénzt" (Belényessy 1959, I. 185. Az adatra Balassa Iván hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök). Szélmalmokra vonatkozóan szórványosan fordulnak elő adatok ugyan a 17-18. századból is, elterjedésük azonban még váratott magára (Zoltai 1935, 77). A 18-19. század fordulójára a vízrendezések okozta kapacitás-kiesést követően a növekvő népesség igényeinek kielégítését az addig ismert és használt malomtípusokkal nem tudták megoldani, így nemcsak új típusok, de új, vagy addig kellőképpen számba nem vett energiaforrás felé kellett fordulni. 307