Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balázs György: Henry Willie Reveley szélmalom tervei a Festecsics család levéltárában

tiprómalmok. Megjelenésük a 15-16. századra tehető, s a vízimalmok kapacitását egészítették ki. A Kárpát-medencén belül horizontális vízimalmot nem találunk, a Dráva-Mura vonaltól délre és a Krassó-Szörény vármegye hegyeinek gyors patakjaira viszont szép számmal települtek. A szárazmalmokat elsősorban városokban, várakban használták. Fontosságuk akkor került előtérbe, amikor az említett vízrendezési munkálatok megindultak. A gyulai és Gyula környéki vízimalmokat például a Körösökön 1805-re mind elrontották, s mivel újabb gátasmalmot nem építhettek, az uraságtól engedélyt kértek szárazmalom építésére, amit 1806-ban meg is kaptak. 1807 tavaszán egy két kőre forgó szárazmalmot építettek, majd 1809-re már 9 szárazmalom őrölt 15 kopárral. 1843-ban az uraság állította fel az első szélmalmot (Scherer 1938, I. 383). Debrecenben, ahol a molinogeográfiai adottságok egyáltalán nem kedveztek vízimalmok telepítésének, mégis a városnak a Tócón és a Hortobágy folyón is voltak vízimalmai. A legtöbb gabonát a szárazmalmok őrölték, számuk elérte az 50-70-et is (Zoltai 1935, 77). Az 1628-ben épült első szélmalmot csak 1737-ben, több mint egy évszázad múlva követte a második. Az 1860-as években már több tehetős polgár kért szélmalom építéséhez engedélyt (Balázs 1990, 186). Megállapíthatjuk, hogy a kora középkorban kialakult, s az ország szinte teljes területén elterjedt vízimalmok, mellettük a kézimalmok, amelyeket a középkorban ugyancsak lisztőrlésre használtak, s a 14-15. századtól megjelenő szárazmalmok a 18-19. század fordulójáig általában elegendő kapacitást nyújtottak a helyben megtermelt gabona megőrlésére, a lakossag liszttel való ellátására. A termelékenység növelésének lehetőségei A termelékenység növelésének legegyszerűbb módja több malom építésé adott helyen a növekvő népesség ellátására, illetve több kopár alkalmazása ugyanazon malomban. Erre nem mindig volt lehetőség, hiszen egy adott vízfolyáson például a vízimalmok építésére alkalmas helyek száma korlátozott volt, a kapacitás pedig nagyban függött az esés viszonyoktól, s a vízhozamtól. A malomhelyek évszázadokon keresztül változatlanok voltak, ezeket a malomjog rögzítette. A hajómalmok kikötésének is meg volt a rendje, a sorrendet időről időre változtatták, hogy a kedvezőbb és a kevesbé kedvező helyeket egyformán megosszák. A szárazmalmok száma sem szaporodhatott fel korlátlanul egy adott településen belül. Debrecenben például, ahol századokon keresztül szárazmalmokban őrölték a kenyérnekvalót, a malomépítési kérelmekre adott válaszok között találunk olyanokat, amelyek az őrletők érdekeire hivatkozva engedik meg több malom építését egy telken: „... a környéken a folyamodó birtokában lévő, s már régebben fenn álló két malmokon kívül nagy távolságban több malom nem létezvén, az ez környékbeli lakosság őrletés dolgában gyakran szükséget szenved, s őrleni valóját nagy fáradsággal és költséggel távolabb eső malmokba kénytelen el szállítani" 305