Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Balassa Iván-Hála József: Adalékok az agyagpala magyarországi hasznosításához

A köznyelvi pala szót a magyar földtani szaknyelvben önmagában csak elvétve használják. Mivel a palakőzeték ásványi összetétele, genetikája (ezekből eredően színe, szövete, keménysége stb.) és kialakulásának földtörténeti kora sokféle, már a legkorábbi magyar nyelvű, címükben ásványtani, tartalmukban azonban ásvány- és kőzettani művek szerzői is megkülönböztették egyes változatait (pl. Benkő 1786, 31-32; Zay 1791, 134-138). A mai szaknyelv általában a nemzetközi irodalomból átvett kifejezéseket (pl. gneisz, fillit), összetett főneveket (pl. diatomapala, csillámpala, kloritpala, szericitpala, kvarcitpalá) és jelzős főneveket (pl. kristályos palák) használ a köztük lévő különbségek érzékeltetésére (Papp-Kertész 1964, 113, 123, 135-140; Mészáros 1983, 301, 401). Közös jellemzőjük a palásság (vagy levelességj, a nagy nyomás hatására kialakult szövetelváltozás, amelynek következtében e kőzetek vékony lapokra válnak szét (Mészáros 1983, 301, 401). Az agyagpala bányászata Schafarzik Ferenc a magyarországi kőbányászatot tárgyaló nagy, összefoglaló művében 1904-ben hazánk 10 megyéjéből 13 agyagpalabányát sorolt fel (Schafarzik 1904, 18, 66, 73, 74, 103-104, 125, 154, 184-185, 245, 255, 364, 366, 377). Az agyagpala-lelőhelyekről korábbi források is tudósítanak, de nem jelzik, hogy előfordulásokról, vagy működő bányákról van-e szó. Pl. D. Török József 1844-ben 15, Hunfalvy János 1865-ben pedig 12 olyan helyet említett meg, ahol „fódélpala", illetve „fedőpala" volt található (D. Török 1844, 121; Hunfalvy 1865, III, 126). Schafarzik fent említett könyvéből és más (alább idézett) munkákból kiderül, hogy e kőzet bányászata Magyarországon a XVIII. század végétől kezdődően a Bükk hegységben: a Heves megyei Felsőtárkányban, a Borsod megyei Bükkzsércen, Nagyvisnyón és Kisgyőrben (fekete, feketésszürke karbon agyagpala), valamint a Pozsony megyei Máriavölgyben (ma: Marianka; szürkésfekete, kissé meszes liász agyagpala) volt a legjelentősebb. Bükk hegység Felsőtárkány A felsőtárkányi agyagpalát a Würzburgból 1758-ban Egerbe érkezett Fazola Henrik 1767 körül fedezte fel, aki ásványi nyersanyagok után kutatva 1765 és 1769 között járta be a Bükköt és a Mátrát (Soós 1955a, 37-38; 1955b, 427428; Csiffáry 1996, 60, további bőséges irodalommal). Az első bányát gróf Eszterházy Károly egri érsek nyittatta meg 1793-ban. Az anyag tetőfedésre hamar kedvelt lett, több kis bányában termelték ki, amelyekben 272