Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Dóka Klára: Kézművesség és kereskedelem Kemenesalján (1775-1857)

Tíznél több takács dolgozott Bögötén, Jánosházán, Kisköcskön, Magyargencsen, Nemesmagasiban, Peresztegen, Vönöckön, ugyanakkor voltak olyan, egyébként iparosodott települések, ahol egyetlen takács sem élt (pl. Duka, Kiscell, Nemesdömölk). A területi elosztásból arra lehet következtetni, hogy a mesterek szándékosan csoportosultak egy-egy településen. Feltételezhetjük, hogy a felesleges terméket felvásárló kereskedők így szívesebben felkeresték a „takácsfalvakat", mint ha egy-egy településen két-három mester élt volna (Nádasdy 1986, 261-280). Következő statisztikai forrásunk, az 1828-as összeírás szerint 63 kemenesaljai településen ekkor 319 mester volt (MOL N 26. Vas m. Generalia „U"). Bár ez az anyag a nem céhes iparosokra is vonatkozik, a létszám alatta marad az 1817 évinek. A különbség részben abból származik, hogy a nemesi származásúakat ezúttal nem vették fel, és ez a csizmadia, szabó, kovács mestereknél jelent főleg eltérést Nemesmagasi, Nemesdömölk, Csönge, Sömjén, Vönöck, stb. településeken (Nádasdy 1982, 109-110). Ugyanakkor van különbség a takácsoknál is, hiszen az 1817 évi létszámból (276) 1828-ban csak 72 szerepel. Bizonyára a csak tört évben dolgozók jelentős része is kimaradt a felmérésből. A megyei összesítés szerint 1828-ban Vas megyében ekkor 1974 iparos volt, akik 61 féle mesterséget űztek: közülük 14,84% élt Kemenesalján. A 319 kemenesaljai mester mellett 113 legény dolgozott, ami megfelelt a megyei átlagnak, és lényegesen jobb volt az országosnál: 34 szakma közül 24-ben volt legény. A jánosházi mesterek felének, a kiscelliek 2/5 részének jutott segítség, a 63 iparos helyből pedig 37-ben dolgoztak legények. Az önálló iparosok száma Csipkerék, Jánosháza, Kiscell, Nemesdömölk, Siinonyi helységekben haladta meg a tíz főt. A 18 és 60 év közötti összeírtak száma 8456 fo, míg az összlakosság - mint a bevezetőben jeleztük - 39.711 fo volt. Az egy önálló iparosra jutó lakosok száma településenként tág keretek között mozgott. Az összeírás szerint 100-nál kevesebbnek termelt egy-egy kézműves Alsómesteri, Belsővat, Csipkerék, Hetye, Jánosháza, Kiscell, Pórmagasi, Szentmárton, Szentmiklósfa, Szergény helységekben, ezzel szemben a nem nemesek által lakott Bögötén 504, Sótonyban 499, Szemenyén 405 lakos jutott egy önálló iparűzőre. Az összeírtakhoz képest a leginkább iparosodott település Alsómesteri, Belsővat, Kiscell, Szentmárton volt. Mint jeleztük, a mezőgazdasági munka mellett, az év egy részében űzött szövő-fonó háziipart vidékünkön a kereskedők tartották életben. Számuk meghatározása még problematikusabb, mint az iparosoké. Az idézett dikális összeírások közül használható adatokat csak 1775-ből találunk, amikor Kemensalján 35 kereskedő élt. 19 helységben laktak, számuk Jánosházán elérte az öt főt (Vas megyei Levéltár, IV. A. 11. b. - Dikális összeírások összesítője 1775). 1828-ban az összeírok megkülönböztették a kereskedőket és kalmárokat. Vas megyében ekkor 24