Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Dóka Klára: Kézművesség és kereskedelem Kemenesalján (1775-1857)

96 kereskedőt és 167 kalmárt vettek számba, akik közül 24 kereskedő (25%), illetve 58 kalmár (35%) Kemenesalján lakott. A számokból látható, hogy az iparosokhoz képest itt lényegesen több kereskedő talált megélhetést, mint a megye más területein (MOL N 26. Vas m. Generalia „T"). Forrásainkban viszonylag kevés az adat arra vonatkozóan, hogy mi volt a kereskedés tárgya. A vásárokat az iparosok közül elsősorban a készterméket előállító bocskorosok, német vargák, csizmadiák, szabók keresték fel, ha termelésük meghaladta a település lakosságának szükségleteit. A falvak és mezővárosok jobbágyai vagy jobbágytelken élő nemesei elsősorban felesleges gabonájukat adták itt el, vagy fával kereskedtek. A kereskedők és kalmárok - a biztos jövedelem érdekében - szintén foként mezőgazdasági termékekre támaszkodtak. A vizsgált területről dohányt, szarvasmarhát, lovat, juhot, bort, gubacsot, gyümölcsöt szállítottak, és cserébe különféle gyári iparcikkekkel látták el a lakosságot. A 19. század elején azonban a kereskedelemben fontos szerepet kapott az idehozott len, gyapjú, valamint a kézművesektől felvásárolt gyolcs, guba, finomabb és durvább posztó, vászon, faáru is (MOL N 26. Vas m. egyedi felvételek; Fényes 1841,1. köt. 339-340). Mint a hiányos adatokból megállapítható, a kereskedők zöme zsidó származású volt. Jánosházán 13, Hőgyészen négy, Simonyiban szintén 13 zsidó kereskedő és kalmár élt. A kalmárok főként szatócsboltokat tartottak fenn, bort, pálinkát árultak, a gazdagabbak és a kersekedők foglalkoztak bőrrel, gyapjúval, gubacscsal, szőrmével is. A zsidó lakosság nagy rézsesedése a 19. század közepén jellemző volt a kemenesaljai településekre. Fényes Elek adatai szerint 35 itteni községben összesen 834 zsidó volt, az összlakosság 2,95%-a. 1851-ben a szerző 34 községből közöl adatokat, és 823 letelepedett zsidót jelöl. Számuk a lakossághoz képest legnagyobb Jánosházán (6%), Dukán (7,5%), Hőgyészen (3,6%), Kissomlyón (4,8%), Nemesdömölkön (6,9%) és Simonyiban (10%) volt. Bár foglalkozással kapcsolatos adatok e statisztikában nem állnak rendelkezésre, bizonyos, hogy az iparosok termékeit felvásárló kereskedőket is e lakosság soraiban kell keresnünk (Fényes 1841,1. köt. 395-400; uő. 1851). A kereskedelmi forgalom, szempontjából nem érdektelen a vásáros helyek és piackörzetek áttekintése (Bácskai-Nagy 1984, 317-320). A 18. században a kemenesaljai lakosság termékeivel elsősorban a viszonylag távolabb fekvő kőszegi, soproni, pápai piacokat kereste fel, ezenkívül volt vásár Rohoncon, az uradalmi központban és Szombathelyen is. Éppen a nagy távolság miatt a piacot kereső lakosság több településen is próbálkozott. Például Karakó, Pálfa lakói Kőszegen, Pápán; Kisbér, Kissomlyó, Sótony, Nagysitke lakói Kőszegen és Sopronban, a ságiak, sömjéniek pedig Kőszegen, Sopronban, Pápán is megfordultak (MOL N 79). 25