Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Szulovszky János: A kékfestés Putnokon

Szulovszky János A kékfestés Putnokon Abban, hogy a textilipar, s ezen belül is a kékfestés az egyik legjobban feldolgozott része az ipartörténetnek és a mesterségek néprajzának, Domonkos Ottóé az elévülhetetlen érdem. E sorok írója - aki Őt tanszéki katedra nélkül is egyik mesterének tarthatja, mert mind a Nála töltött múzeumi gyakorlat idején, másfél évtizede, a fertőszéplaki tájházak berendezésekor; mind pedig a veszprémi kézmüvesipartörténeti szimpóziumokon rengeteget tanulhatott, sok bátorítást és segítséget kapott Tőle - 70. születésnapja alkalmából aligha köszöntheti illőbben, minthogy maga is hozzájárni egy közleménnyel Domonkos Ottó kedves témájához, a kékfestőipar múltjának feltárásához. A XIX. század középső harmadában Katona Dienes jóvoltából elsősorban a külföldi nyersanyag-felhasználás miatt lett figyelem tárgya e foglalkozás (Katona 1839; 1850; 1869.). A festési technológia oldaláról időről időre a későbbiekben is jelentek meg e témakörrel kapcsolatos cikkek. így például Szatmáry László az indigó helyettesítésére vonatkozó kísérleteket tekintette át (Szatmáry 1937.), Dávidházy István pedig az indigócsáva elkészítési módjáról írt (Dávidházy 1954.). A kékfestőipart elsőként Sági János tanulmányozta kultúrtörténeti, néprajzi szempontból (Sági 1905.) Úttörő munkája után mintegy félévszázad elteltével került e mesterség újra a kutatás középpontjába. Nagy Dezső közleménye volt az első állomás (Nagy 1958), amelyet rövidesen Domonkos Ottó és Endrei Walter alapvető publikációi követtek (Endrei 1960; Domonkos - Endrei 1962.; 1969.; 1972.). Domonkos Ottó nemcsak helyi vonatkozású adatokat (Domonkos 19581959; 1963.), speciális munkaeszköz leírást (Domonkos 1964. b.) tett közzé, hanem felfigyelt a társadalmi folyamatoknak kékfestő mintákban megmutatkozó lecsapódására is (Domonkos 1969.). Elsősorban neki köszönhető a pápai Kékfestő Múzeum szép irodalma (Domonkos I960.; 1962.; Domonkos - Ekés 1964.; Ld. még: Várnai 1959.). Az egész ország területére kiterjedt gyűjtő tevékenységét gazdagon illusztrálja a magyarországi kékfestő műhelyek vásári körzeteiről írt tanulmánya (Domonkos 1978-1979 ). Előbb egy nagyobb régió kékfestőiparának alapos levéltári kutatáson nyugvó történetét publikálta (Domonkos 1961., 1964 a), amit az 1970-es évek közepén átfogóbb jellegű munka követett (Domonkos 1974.; 1976.). E szervesen épülő munkásság eredményeit A magyarországi kékfestés című könyvében összegezte (Domonkos 1981.). A kékfestő mesterségre vonatkozó kutatásokhoz Juhász Antal két dolgozattal járult hozzá (Juhász 1963 a; 1963 b ), Beck Zoltán tótkomlósi, Fügedi Márta mezőkövesdi. Demeter Zsófia székesfehérvári, Domonkos János szombathelyi adatokkal gazdagította az iro243