Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nagy Zoltán: Takácsok a reformkori Körmend társadalmában

az összeírtak negyedét teszik ki -, 31 kézművest is találunk, kik az iparűzők szintén egynegyedét adják. A házzal bíró zsellérek és jobbágyok mind másod- és elsőosztályú besorolást kaptak. Többnyire szolgát, vagy legényt is tartanak. A jobbágyok közül itt találjuk például Lencz Ferenc gombkötő mestert, aki ugyancsak 25 Ft 12x adójával a 27. legtöbbet fizető, de ezekben az években a város bírája, emellett a „Zsidótemplom utca déli szélén" épült négy derékból álló téglaházát cseréptető borítja, sőt 1827-ben már kamrája és istállója is téglából van, de még fiókos pajtáját is téglaoszlopkra emelte. Egy szolgát is tart a ház körüli teendők végzésére. A templom utca 111. sz. téglaházban Czimber József egykori városbíró jobbágy szabómester özvegye élt. 1828-ban 79 évesen bekövetkezett halálakor - mint magtalanul elhalt - számot vetettek vagyonáról. Ebből az összeírásból tudhatjuk meg, hogy 13 hold szántóföldje, 12 hold rétje, külön kertben álló cséplőpajtája volt, licitációra bocsájtott házi mobiliái között diófa ágyak, bőrrel bevont székek, diófa asztalok, 20 font cin edény, egy ezüst nádpálca, végszámra vásznak, készpénzben aranyon kívül különböző értékű ezüstök találtattak. A hagyaték az ingatlannal és ingóságokkal együtt 7112 forintot ért (Nagy Z. 1996, 324). Török Ferenc 26 Ft 16x-t adózott, bár lehetséges, hogy nem ő, hiszen ekkor 21 éves volt, hanem apja vezette a gazdaságot. A fiatal takácsmester 1831-ben igen korán, 28 évesen halt meg, két árvát hagyva maga után. Németh Imre katolikus 64 éves jobbágy valamint Rátz Mihály, szintén katolikus 40 éves jobbágy takácsok ugyanannyit, 29 forintot adóznak. Közös bennük az is, hogy bár mindkettőjük nevével találkozunk az 1828. évi összeírásban, mesterségüket nem jelölik annak ellenére sem, hogy tudjuk, Rátz Mihály 1829-ben a céhláda belső fedelére festett felirat tanúsága szerint jegyzője volt a testületnek, de 1830ban a magisztrátusban, mint külső tanácsos is szerepelt. Kettőjük közül Rátz Mihályról maradt ránk több adat, ámbár öreg korában, az 1850-es évek végén általunk ismeretlen okok miatt elszegényedve, saját házát elvesztve, másnál lakik. Fia Rátz Márton szintén takács lett, de nem itt, hanem Szt. Lászlón. Felesége, Lakatos Katalin 1858-ban, 74 évesen hal meg, két holdnyi szántóföldet hagyva maga után, de még azon évben férje elhalálozásakor a kis vagyonból passzívaként már csak két köznyi szőlő maradt egy kis présházzal a nádasdi hegyen, melyet áron alul - 100 Ft-ért - fia vásárol meg kótyavetyén. A legtöbbet, 53 Ft 3x adót, Szijjártó János, 59 éves református vallású takácsmester fizeti. Neve ugyan 1817-ben és 1824-ben is szerepel az összeírásokban, 1828-ban azonban mégis kimarad. így róla csak azt tudjuk, hogy 64 éves korában, 1829. december 7-én hal meg. Körmend társadalmában betöltött szerepe tisztázandó, még további (anyakönyvi) kutatást igényel. Az 1824. évi portio felvetésben fellelt 14 adózó takács bemutatása, a forrásadatok ütköztetése lehetőséget adott arra, hogy a kézművesek helyi társadalomban betöltött szerepét megvizsgálhassuk. Láttuk, hogy nagyjából egyenletesen 230