Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nagy Zoltán: Takácsok a reformkori Körmend társadalmában

szórtan képviseltetik magukat a különböző adósávokban. Van közöttük csupán munkaerejére támaszkodó nincstelen lakó, házzal bíró, bérmunkát végző, módosabb, földdel is rendelkező zsellér, töredéktelkes jobbágy, valamint kifejezetten gazdagnak mondható, az adófelvetésben jelentősebb összeggel megterhelt, igavonó állatokkal, nagyobb mennyiségű földdel rendelkező jobbágy. Az adó mértékét úgy tudjuk érzékelni, ha megvizsgáljuk, hogy 53 Ft kifizetése milyen terhet jelentett e korban. Az árlimitációkból tudjuk, hogy „a sávolos abrosz rőfje 10 krajcár" így 318 rőf, közel 250 méter anyag ára volt. Egy más iratból azt is tudjuk, hogy 150 Ft egy mester céhbe állásának költsége, 50 Ft pedig egy hajadon leány kiházasítására elegendő. A felhasznált források adatait óvatosan kell kezelnünk, mivel sem az 1828. évi országos összeírás, sem az 1824. évi állami adófelvetés nem tartalmazza a teljes lakosságot. A nevek összevetésekor azt tapasztaltuk, hogy 1828-ban 79 házatlan zsellért nem találunk négy évvel korábban meg, ezek közül pedig anyakönyvi adatokkal bizonyíthatóan legalább 19 fó Körmenden él, valamint a zsellérek és jobbágyok közül is kimutathatunk hat fót, akikről nem tudni, milyen oknál fogva mentesek az adókötelezettség alól. A zsidók egyáltalán nem, a nemesek közül is csak néhányan találhatók meg 1824-ben. E portio felvetésben viszont 10-20 Ft-ot adózók közül 19, a 20-30 Ft-ot adózók közül 17 fó hiányzik 1828ból, holott az iméntiek mind itt laknak, házzal és földdel is bírnak. Ha csupán a fent bemutatott kutatási segédletek nélkül vizsgálnánk meg az 1824. évi adóösszeírást, úgy mindösszesen 14 Körmenden élő kézművesről szereznénk tudomást, ezek közül is kilencnek csak vezetéknevét és mesterségét tudnánk meg, valamint azt, hogy biztosan házatlanok. Németh József neve mellé pedig csak azért írtak takács mesterségét, hogy névrokonától, Németh József szíjgyártótól megkülönböztessék. Horváth Ferenc és Hodosi Ferenc szabók ugyancsak összetéveszthetők hasonló nevű földműves rokonaikkal. A fentieket összegezve megállapíthatjuk, hogy az 1824. évi adófelvetésben szereplő 470 név 191 iparűzőt rejt magában, akik viszont teljes egészében azonosak az 1828. évi összeírásban szereplő - általunk feltárt - 154 zsellér és jobbágy iparossal, melyek között az e korban itt élő takácsok 70%-a, 14 fő is megtalálható. * * * 231