Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nagy Zoltán: Takácsok a reformkori Körmend társadalmában

meg. Ebből azt a következetést vonhatjuk le, hogy mestersége űzése mellett maga műveli földjét, s talán ezért nem szerepel az összeírásban, mint kézműves mester. Rátz János 51 éves katolikus takács mester házasságának 25 esztendeje már a háta mögött van, talán ezért nevezik öregnek a források, vagy talán azért, mert már feleség nélkül, egyedül él, ugyanis ifjabb Rácz Jánosról nem tudunk. Adója csupán néhány krajcárral több társainál. így mivel az 1828. évi összeírás csak nevét említi, de mesterségét nem, hasonlóan aktív, földet is művelő mesternek gondolhatjuk. Kiss János céhmester 19 Forint adójával jobbágyként a Hosszú utca 193. sz. alatti házban lakott. Tekintélyes, s ami ezzel összefügg, vagyonosabb ember lehetett, mivel 1833-ban a magisztrátusban tisztséget visel, belső tanácsos, és egyben esküdt. Társadalomban betöltött szerepét jól mutatja, hogy 1827-ben Koós István ifjú, házas takács esküvőjén Lentz Ferenc gombkötő és városbíró társával tanúként szerepel, de még 20 év múlva is népszerű. 1856-ban három alkalommal is hívják keresztszülőnek. Gerencsér István szombathelyi születésű, de itt letelepedett takácsmester házassága alkalmával pedig tanúskodik. 1827-ben belvárosban lévő négy derék mórra, két derék talpas sövényre épített házát tűz pusztítja. Gazdálkodó mivoltára enged következtetni az, hogy 1849-ben itt elszállásolt császári katonaság 6 mázsa szénáját használta el, melyért 6 Ft-ot térít a város. Molnár Ferenc azok közé tartozik, akiket valamilyen ok folytán 1828-ben nem írnak össze, tehát nem is adóztatják, pedig 1824-ben a portio felvetéskor 20Ft 42x-t kell fizetnie, szinte hajszálpontosan annyit, amenynyit Puplér Imre jobbágy takács mesternek, akiről csak annyit tudunk, hogy az 1821-ben kelt felszabadító-levélen mesteremberként szerepel, s azt, hogy nyolc évvel később csupán colonusként látjuk viszont az országos összeírásban. Molnár Ferenc hosszú ideje itt él Körmenden, hiszen 1812-ben és 1817-ben is megházasodott. 1826-ban és egy évvel később is eléri a tűz a belvárosban, a Rába mellett a Pincker Ház utcában fekvő, mórból és fonásból készült hat osztatú házát. Tizenhárom évvel később 1839-ben 59 éves korában itt is temetik el. Az adófelvetést elemezve azt tapasztaljuk, hogy a 18 Forintos sávon túl, csaknem kizárólag igás állattal is rendelkező zsellérek, de még inkább két ökrös jobbágygazdák szerepelnek. 1-22 Ft közötti tartományban a 360 adózó közül a kézművesek 83%-át találjuk itt, több, mint háromnegyedét többnyire igás állattal nem rendelkező házas zselléreket, töredéktelkes jobbágyokat, s mintegy 10-15%ban olyan kézműveseket is, akik saját házzal nem rendelkeznek, hanem családostól mások otthonában laknak. A takácsok negyede a 22-53 forintig terjedő adósávban kapott helyet. Olyan házas zsellérek társaságában, mint Littich János mészáros, aki a városi mészárszéket egyedül bérli, vagy Lechner Ignác pék, aki amellett, hogy mesterségét folyamatosan az év minden szakában űzi, még állandóan egy legényt és egy szolgálólányt is alkalmaz. A 110 adózóból - melyek módos gazdáknak tekinthetők, s 229