Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nagy Zoltán: Takácsok a reformkori Körmend társadalmában

készült, kéményes konyhával bíró házában lakik. A telken még más melléképületek, így istálló és pajta is helyet foglal, ami gazdálkodó mivoltát erősíti meg. A tűzi veszedelemben „30 Ft értékű takács szerszáma elégett". 65 akónyi hordója arról tanúskodik, hogy ez idő tájt szőlőműveléssel is foglalkozik. A ház tetejét cserépre kívánja tetetni, ami azt jelenti, hogy van elég jövedelme ahhoz, hogy a drága építőanyagot meg tudja vásárolni. E tények ismeretében azt kell gondolnunk, hogy azért dolgozik csak a téli hónapokban, mert egyébként földjét, szőlejét műveli. A csak mestersége, után adózó időszaki munkás viszont nem saját, hanem más birtokát gondozhatja. Feltűnő, hogy táblázatunkban az időszakosan dolgozó kézművesek jól körülhatárolható adósávban tömörülnek. Két magyar varga, egy szűcs, egy csizmadia, egy szabó 19-23 Ft között adózik. A már igavonó állatokkal rendelkező földművesek között harmad osztályúnak minősítve - mint ahogyan állítják magukról - időszakosan dolgoznak, feltehetően tavasztól őszig földet művelnek, de lehet, hogy nem a sajátjukat. A 6-9 Ft-ot adózó nemesek és a 18 Ft-ot adózó földműves zsellérek között elterülő szélesebb adóskálán található töredéktelkes és zsellér kézművesek minden bizonnyal foként iparukból élnek, hisz nincs igavonó állatuk, adójuk is mérsékelt. Az viszont meglepő, hogy a tűzkárjegyzőkönyvben szereplő mesterek jó része korszerű téglaházban lakik, és első osztályúnak, vagyonosnak van feltüntetve. Ilyen például Redl Vince is, aki a belvárosban, a Templom u. 13. sz. alatti három osztatú téglaházában lakik, s 1834-ben 360 Ft értékű bábsütő eszköze 32 köböl lisztje és 1000 (!) Forintot érő méze és viasza lett a tűz martaléka (Nagy Z. 1996, 330). Háztartását egy szolgálólány is segítette, csakúgy, mint a nála egyel kevesebbet, 15 Forintot adózó Tretter Ferenc pékét is. E szélesebb adósávban sűrűn találunk egymás mellett krajcárra azonosan adózó kézműveseket olyanokat, akik közül függetlenül attól, hogy jobbágy vagy zsellér-e, némelyikük mesterként, némelyikük viszont földművesként van feltüntetve az 1828. évi összeírásban. Az itt helyet foglalók általában legényt is alkalmaznak, s bevallásuk szerint folyamatosan, az év minden szakában dolgoznak. Sok esetben maguk - vagy ami szintén kiderül az anyakönyvi adatok alapján - fiúkkal, vőjükkel egy műhelyben, azonos fedél alatt laknak. Hullman Ferenc református 44 éves zsellér pontosan az adóátlagnak megfelelő összeget fizet. Fia is örökli mesterségét, aki e korban még csak 17 éves. Farkas János 35 éves katolikus takács mester, aki a külső városban az Öreg Köz utca 217. sz. alatti házban lakik zsellér, de ennek ellenére jobbágyfűndusnak megfelelő nagyságú telken ül. Gál József evangélikus 48 éves mestertársa sem fizet 15 Ft 54x-nál többet, ő is a külvárosban lakik, a Kis Köz utca 248. sz. házban. Fia szintén takácsnak készül, de ekkor még csak 13 éves inas. 1822-ben 3 1/4 hold szántóját, 1 hold rétjét írják össze (Körmend Priv. Mező Városban levő Aug. Confessiót tartó Lakosoknak öszveírása és azok mesterségének Föld és Réthbéli Birtokainak meg nevezése) szerzett javai 1/8 teleknagyságnak felelnek 228