Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ifj. Kodolányi János: A kékfestés a zürjéneknél

figyelhetjük meg. Minden bizonnyal Európa nyugatibb területei felől érkezhetett, többféle hatásra, többféle közvetítéssel. A különféle hatások között bizonyára számításba kell venni a kereskedelmet, noha ez főleg a textilanyagokat közvetíthette nyugatról kelet felé. A 18-19. században az egykori Hansa-városok kereskedelmi szerepe megváltozott a korábbi századokban betöltött szerepéhez képest. A Baltikumban azonban fontos kereskedelmi központok éltek tovább. Bizonyosan fontos lehetett a céhes kisipar szerepe is. hiszen kölcsönös érintkezések révén mind az ipari eljárásokat, szerszámokat, mind pedig a divatot közvetíthette. Annak ellenére, hogy Oroszország Európa középső és nyugati felétől viszonylag el volt zárva, több cár nyugat iránti érdeklődése, a nyugati kapcsolatok kiépítésében és fejlesztésében tanúsított törekvése utat nyitott az ipari termékeknek is. Belicer utal arra, hogy a kékfestés, a kékfestőanyagok elterjedésében az oroszok közvetítése állapítható meg. Anélkül, hogy megnevezné, több forrásra is hivatkozik. Hasonló véleményt ismerhetünk meg Manninen, Ilmari írásában. (Manninen 1934. 207-208). A Suomen suku III. kötetének Tekniikka című fejezetében foglalkozik a fonál-, valamint a kelmefestés kérdéseivel. Bemutatja a festőanyagokat, valamint eljárásokat, majd rátér a kékfestésre. Többek között leírja, hogy a kékkel festéshez a zürjéneknél, az észteknél, az Inkeri-belieknél, valamint kelet-karjalaiaknál csatlakozott egy „batik"-ként jelölt eljárás, amellyel a szövetet mintázták. Fából készült deszkalapokat használtak a mintázásra, a deszkába bevágták a mintákat, vagy kis rézszögekből alkották. Ugy festettek, hogy a dúcot agyaggyurmába nyomták, ezt vékony rétegként a sima alapra kenték. Ekkor az agyag csak a dúc kiemelkedő részei közé tapadt. Ezután a dúcot rányomták a szövetre, vászonra. Az így kezelt szövetet festékbe mártották. A festés után kimosták. Azok a pöttyök, amelyek az agyagos ábrák alatt voltak, fehérek maradtak. Ha az eljárást megismételték, netán valami más színt is használtak, az eredmény két színű lett. A kékfestés utja a zürjénekig még feltáratlan Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy ismerték a Baltikumban, valamint azzal, hogy az oroszok közvetítők lehettek. Múzeumi gyűjteményekben őrzött, hiteles tárgyakkal bizonyítható az ismerete és alkalmazása a zürjéneknél, tehát az elterjedési terület keleti határa csaknem az Uralnál húzódik. Nem lehetetlen, hogy a közvetítők közé lehet sorolnunk az oroszországi németeket is. 223