Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Ifj. Kodolányi János: A kékfestés a zürjéneknél

Ifj. Ko do lányi János A kékfestés a zürjéneknél A kékfestés európai történetéről, valamint elterjedéséről viszonylag bőséges irodalom áll rendelkezésünkre. A kékfestésről, valamint a létrehozott textilanyag felhasználásáról főleg közép- és nyugat-európai ismereteink vannak. Nem lesz érdektelen, ha kicsit keleti irányba tereljük a figyelmünket, tehát bővítjük az európai kört. Sem a hazai, sem a nyugat-európai kékfestéssel nem kívánok foglalkozni. Baráthosi Balogh Benedeket 1912-ben Északkelet-Európában folytatott kutatásai elvezették a zűrjének (komik) által lakott vidékekre is. Gyűjtőmunkája eredményeként a Néprajzi Múzeum hiteles zűrjén tárgyakkal gyarapodott. Ez a gyűjtemény két kékfestő nyomódúcot, valamint nyomással, festéssel előállított vászonmintákat is tartalmaz. A zűrjének kékfestéséről igen kevés irodalmi adat tájékoztat, ez a kis gyűjtemény azonban kétségtelenül bizonyítja, hogy élt náluk a kékfestő kisipari tevékenység és, hogy használták is az előállított vásznat. Északkelet-Európában a Vücsegda, valamint a Sziszola mentén élő zűrjének (komik) az uráli nyelvcsalád permi ágába tartoznak. Földművelők, állataitok, halászok és vadászok. Anyagi kultúrájukban fontos szerepe volt az erdőnek, a fának. Ma is főleg fákból építik mind a lakóházaikat, mind a gazdasági épületeiket. Maguk termelték és dolgozták fel a lent, valamint a kendert. Ruházatukra jelentős hatást gyakorolt a városi eredetű viselet, bizonyosan orosz közvetítéssel. A Baráthosi Balogh Benedek által gyűjtött 2 pár kékfestő nyomódúc származási helye Villgort, a Sziszola völgyében, a nyomott vászonminták pedig UsztSziszolszkban, Graddorban, valamint Villgortban kerültek a gyűjtő tulajdonába. Uszt-Sziszolszk, mint a neve is mutatja, szintén a Sziszola mellett van, a ma Sziktivkarnak nevezett főváros korábbi neve. A gyűjtő a lelőhely, valamint a tárgy meghatározásán kívül más adatok összegyűjtésére nem törekedett, s ha netán mégis, írásban nem hagyta ránk. Az kétségtelen, hogy a zűrjének ismerték és használták a kékfestő anyagot. A nyomott vászonminták gazdag példatárat nyújtanak a kialakult és elterjedt díszítőelemekből, tehát kiegészítő kutatások nélkül is összegezhetjük az ismereteket. Belicer, V. N., a terület kitűnő néprajzi kutatója, 1958-ban megjelent „Ocserki po etnogafii narodov komi XIX-nacsalo XX. v." című könyvében, ha nem is részletekbe menően, a zűrjének kékfestő művészetét is bemutatja. Figyelmét főleg a díszítő mintákra fordítja, több csoportba próbálván sorolni őket. Az első csoportba a nagyon egyszerű mértani elemekből, körökből, rozettákból, csillagokból, csúcsíves sugarakból s más hasonlókból álló díszítményeket sorolja. 219