Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai
ismerjük a feltehető erődítési vonalat. Bella sok gödröt említ, amiket lakógödröknek tartott. Néhányat feltárt, sok leletet talált, ezeket hosszasan leírta. Csak Hallstatt-koriak kerültek elő, a keltáknak nyoma sincs ezen a hegyen. Az északi lejtő teraszaiban ekkor még egykori földművelés nyomait látta (Bella-Müller 1891, 174-175), jóval később ezeket már lakóteraszoknak határozta meg (Bella 1925, 37-44). 10 évi szünet után 1911-ben még egyszer vezetett ásatást a Károlymagaslaton, de erről semmi részletet sem tudunk (Bella 1912, 175). 2 Bella több kutatást itt nem végzett. 1918-ban volt még egy kutatás, valószínűleg Lauringer Ernő gimnáziumi igazgató, egyben múzemigazgató részéről, de erről sem maradt fenn feljegyzés. 3 Azóta a Károlymagaslaton újabb feltárás nem történt. A soproni és a bécsi múzeumban lévő anyaggal többször is találkozhatunk az újabb szakirodalomban. Említettem már Gallus Sándor 1934-es tanulmányát, ebben a Károlymagaslat nevezetes urnájával is foglakozott. Alexandrine EibnerPersy 1980-as feldolgozásában nem csak a Várhely, hanem a Károlymagaslat Bécsbe került anyaga is szerepel. Az 1890-es ásatásból az egyik sírhalom és egy lakógödör anyaga került oda. A Várhely másik feldolgozója, Patek Ezsébet csak röviden utal a Károlymagaslat Hallstatt-kori leleteire. Mindkét tanulmány egybehangzóan megállapítja, hogy a Károlymagaslat leletei egyidősek a Várhely leleteivel, de annál rövidebb életű telep volt, és itt a kelták egyáltalában nem laktak. Az új feldolgozások tehát itt is mindenben alátámasztották Bella Lajos megállapításait. Sopron közvetlen környékén még további négy sáncvár megismerése fűződik Bella nevéhez. Ezek közül kettő a Sopronbánfalva feletti Sánchegyen van. Bella még a régi nevén említi a hegyet, Redoutenberg, illetve Häuslerberg néven. Ezek felismerése nyilván a Várhellyel kb. egyidőben történt. 1891-ben olvashatjuk e hegy részletes leírását a Müller Ottóval írt közös közleményben. A két különálló sáncvár lényegét jó érzékkel állapítja meg. A hegy északi végét magába foglaló, kettős sánccal védett őskori telepen beiül kisebb ásatást is végzett, csak kelta cserepeket talált. De említ „holdidol" töredékeket is, amik viszont Hallstatt-koriak. A Sánchegy őskori telepéről alig egy-két lelet van a Soproni Múzeumban, ezek kelta koriak, és a hegy felszínén is csak kelta kori cserepeket találni. Ez a terület még alapos kutatásra vár. Az ettől délre több mint 400 méterre lévő kis sáncvár korának kérdését Bella nyitva hagyta, bár mint lehetőséget felvetette, hogy talán a Várhely előretolt őrhelye volt (Bella-Müller 1891, 176; 192). Ásatást utóbbi kis sáncvárban nem végzett, itt azóta sem történt feltárás. A történeti adatok segítségével csak a közelmúltban sikerült tisztázni, 2 Múzeumok és Könyvtárak Értesítője. 3 A Soproni Régészeti Társulat jegyzőkönyve (kézirat) (SRT) II. 1920. január 18. 146
