Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)

Nováki Gyula: Bella Lajos földvárkutatásai

hogy ez a kis sánevár egészen újkori, 1706-ban, a kuruc háborúkkal kapcsolatban készült (Nováki 1996). A következő sáncvár, amit Bella kutatásainak köszönhetünk, Sopronkőhida felett a Kecskehegyen van. Közigazgatásilag egyébként Fertőrákos határába esik. 1889-ben a fegyház közelében, az országút szélén az ún. Kecskedombot ásta fel Bella. Egészen kis, alig 4 m magas domb volt, őskori leletek kerültek elő Ehhez a dombhoz fűződött az a monda, hogy itt egy kecske nagy kincset talált es abból épült volna a soproni belváros ún. Kecsketemploma. A domb ma már nem létezik. Ezt csak azért említem, mert ennek feltárása közben talált rá a kissé távolabbi Kecskehegyen a sáncvárra. Felmérés vagy ásatás itt sem történt, de pontos leírást adott e lelőhelyről. Két félkör alakú sánc védte a telepet, Bella leírása szerint a sánc lazán egymásra rakott terméskőből és földből áll, a felszínen őskori cserepek találhatók. Korszakot ugyan nem említett, de nem sorolta a Hallstattkori földvárak közé. Említi viszont a környékbeli bronzkori leleteket és mintha célozna arra, hogy a vár is abból a korszakból származik (Bella 1890/b 71-75). Bella a továbbiakban már nem foglalkozott ezzel a földvárral. 1948-ban egy sáncátvágás történt. A sánc szerkezetére szárazon rakott kőfal és cölöpök szolgáltattak adatokat. A leletanyag itt is bronzkori volt, de további ásatásokra lenne szükség ahhoz, hogy a Kecskehegyről többet megtudjunk (Nováki 1952. 94). Még egy földvarat kell említeni Sopron közvetlen környékéről, az Istenszékét, régi nevén a Himmelsthront. Mint régészeti lelőhelyet, Bella ismerte. Tudunk egy 1900. évi ásatásról, csak feltételezhetjük, hogy Bella végezte. Több kutatóárkot ástak, Hallstatt-kon és kelta kori leletek kerültek elő (SRT I. 1898, 162; 1900, 196), 1909-ben pedig egy szórványként előkerült kelta arany pénzt említ, amely a Magyar Nemzeti Múzeumba került (Bella 1909, 183). Mindezideig sehol nem emiitették, hogy ez a telep is sánccal volt megerősítve. Patek Erzsébet volt az első, aki az 1970-es években a helyszínen a - bár jelentéktelen méretű - sáncot felismerte és a többi Hallstatt-kori, illetve kelta kori sancvarakkal együtt említi, kutatást azonban itt nem végzett (Patek 1982, 110). A hegy közvetlenül az országhatár mellett van, hosszú évtizedekig elzárt területet jelentett. Csak az utóbbi években lehet ismét felkeresni. Rendszeres ásatás nélkül ma még nem sokat lehet tudni erről a lelőhelyről (Az eddig említett földvárak új felmérését lásd: Patek 1982; Nováki 1996; 1997). A következőkben kissé eltávolodunk Sopron közvetlen környékéről. Bella Lajos nagyon sok kutatást végzett Sopron megye szinte egész területén. Ezek során még további két őskori földvár felismerését köszönhetjük Bellának. Az egyik Feketeváros, mai nevén Purbach felett, az ugyancsak Purgstallnak nevezett hegyen van. Bella 1895 augusztusában bejárta a Lajta-hegységet, ekkor bukkant 147